Fogorvosi szemle, 1966 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1966-02-01 / 2. szám
TELJES ALSO PROTÉZIS 59 A továbbiakban a paralingualis terület distalis szakaszával szemben fekvő jobb és bal oldali buccalis széli lezárást végezzük el. Öregkorban a mandibula mindkét oldalán tónusát vesztett, bőven lebenyezett nyálkahártyaredők találhatók, amelyek nyugalmi helyzetben az állcsontra aláhajolnak (Kemény). A buccalis tasak nemcsak a megterhelést jól elviselő, kitűnő csontos alappal rendelkezik, hanem széli lezárás kialakítása esetén megadja a protézis, billenéssel szembeni nagyfokú stabilitását (Kemény). Ha a musculus 3. ábra. A funkcionális lenyomat 4. ábra. Szívó hatású alsó fogsor. A peripheriás lezárás elvének érvényesülése a frontovestibularis területen buccinatorius belső felszínére vízszintes vonalat rajzolunk, akkor a szájba helyezett egyéni kanál ideeső területére beszéd és rágás közben a vonal rámásolódik. Ebből arra következtethetünk, hogy a musculus buccinatorius nyálkahártyával bővített felszíne kontaktusban marad az egyéni kanál megfelelően kiképzett, feléje tekintő felszínével, s minthogy a vonal csak enyhén szélesebbnek rajzolódott be, abból kitűnik, hogy a kontaktus idején csak alig-alig mozdul el egymáson a két felszín. Ennek alapján közepes szájrés mellett állandó jellegű lég- és nyálmentes tapadást hozunk létre a protézis és a buccalis nyálkahártya felszínei között. Az így kialakított lemez buccalis felszíne a szemben fekvő,
