Fogorvosi szemle, 1966 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1966-02-01 / 2. szám
FOGBÉLGYULLADÁSOK 49 A Brassói Stomatologiai Központ (igazgató főorvos : Oristian Alexandru dr.) közleménye Fogbélgyulladások kezelése egy ülésben írta: BALÁZS ВЙ1.А dr. ésSPlBOHEZ NICOLAE dr. A modern stomatologia előtt az a fontos feladat áll, hogy olyan célszerű kezelést alkalmazzon, amely kiküszöböli az újabb stress kialakulását. Minden rendű beavatkozás, mely a fogbél területére irányul, legyen az physiologiás vagy pathopliysiologiás, bizonyos mértékig az agressologia területéhez tartozik. A kiváltott helyi izgalmak sohasem szigetelődnek el; a káros izgalmi tényezők az ideg végződések re hatva mint rendkívüli izgalmak áttevődnek a központi idegrendszerre. Ezek eltérnek a physiologiás impulzusoktól erősségükben és frekvenciájukban és az egész szervezet reakcióját is kiválthatják (9). A pathophysiologiás izgalmak és ingerek minőségi és mennyiségi változásokat idézhetnek elő a központi idegrendszer legkisebb egységében, a neuronban és ezek összegeződése végső formában biokémiai és működésbeli változásokat okozhat a szervezetben. Hatástani szempontból ennek kétféle következménye lehet: zavar állhat be az idegrendszer trophikus tevékenységében, aminek folytán biokémiai, enzimatikus és működésbeli változás léphet fel. Súlyosabb esetekben dystrophiás laesiók állhatnak elő és a szervezet védekező és ellensúlyozó készsége fokozódhatik. A feleslegesen ismételt hosszan tartó, erőszakos beavatkozások a szervezet erős és tartós postraumás reakcióját válthatják ki. Ezek a hosszan tartó beavatkozások a szervezet egységének, illetőleg egyensúlyának megbomlását vonják maguk után, amely főleg az anyagcsere zavarában nyilvánul meg. Ezért szükséges hogy a gyógyító ténykedés lecsökkentett, rövid ideig tartó kezelést és kevés izgalmat jelentsen, amelyet a szervezet minden károsodás nélkül ki tud védeni. Minden therapiás beavatkozásnak, amely a fogbélre irányul, két tényezőt kell leginkább szem előtt tartania: a depressiv idegállapotban megérkező beteg fájdalmának minél előbbi csillapítását (3) és a megfelelő kezelést. A szakszerű orvosi beavatkozás révén nemcsak a fájdalmat lehet felfüggeszteni, hanem a beteg bizalmát is meg lehet nyerni. A megszokott analgeticumokkal az odontogen fájdalmat nehezen, vagy egyáltalán nem lehet befolyásolni, ezért a fogászatban a helyi és vezetéses érzéstelenítést alkalmazzák (19). A fogbél vitalitásának megtartása a betegség előrehaladásának csak bizonyos fázisáig lehetséges. Sok sikertelenség oka a nem pontos klinikai diagnosis (14). Mathis és Rubin megfigyelései szerint a klinikai diagnosis csak 10%-ban egyezett a szövettani lelettel. Az antibioticumos vagy az antibioticum-cortisonos kezelésnél (1, 10, 12, 20, 22, 23, 30) a pulpában bizonyos kóros elváltozásokat észleltek: pulparis metaplasiát, a dentinogenesis inhibitióját, idült beszűrődést a hozzá társuló apicalis vasodilatatióval (15). A szervezetnek gyökércsúcson át történő védekezése cortisonos kezelés nyomán megszűnik (10). Emellett a mucopolysaccharidák secretióját, a phagocytosis colloidopexis készséget, valamint a sejtek proliferatióját és az új capillaris-sarjak képződését is csökkenti vagy kiiktatja a cortisonos-kezelés (33). Ugyanakkor az antibioticumok hosszú időn keresztüli helyi alkalmazása túlérzékenységhez is vezethet (27). A pulpopathiák egy ülésben való kezelésénél a következő módon végezzük. Megfelelő előkészítés után a beteg- és a mellette levő fogakat jódtinktúrával fertőtlenítjük (11). A szuvas dentin teljes eltávolítása és a pulpa-
