Fogorvosi szemle, 1966 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1966-02-01 / 2. szám
ÁLLCSONTTÖRÉS 47 is negatívak voltak. Nagymennyiségű Bikomyein után 3 napra leláztalanodott és ettől kezdődően gyógyulása zavartalanul következett be. Az Adams-műtét után 5 napra végeztük el a mandibula bilateralis osteosynthesisét. A bal oldali intracapsularis fejecs alatti törést, a törvégek jó helyzete miatt, beavatkozás nélkül változatlanul hagytuk. Öt hét után távolítottuk el a maxillát rögzítő drótkötést és a beteg normális rágófunkciókkal, panaszmentesen távozott a kórházunkból. Megbeszélés Betegünk Le Fort III. típusú törésének ellátásánál, conservativ eljárásra is gondolhattunk volna. Valamennyi conservativ rögzítési módszernek megvan azonban az a hátránya, hogy a betegnek kényelmetlen, csak hanyatt tud vele feküdni, pihenésben, alvásban zavarja. De a fejsapka bármelyik formája el is mozdul, tehát labilis és ezzel súlyos arckoponya-törésnél veszélyt is rejt magában. Eljárásunkat Adams 1942-ben ajánlotta. Lényege belső drótrögzítés. A koponya valamelyik fix pontját sebészileg feltárjuk, a csontot átfúrjuk, rozsdamentes acéldrótot húzunk át rajta, és azt az arc lágyrészei között a felső áthajláson keresztül a szájüregbe vezetjük, befűzzük az állcsontsínbe és a maxilla repositiója után a drótvégeket szorosan összesodorjuk. Elhorgonyzásul, a törésvonal magasságától függően, az orbita alsó és lateralis szélét használjuk fel. A lágyrészeken Adams Reverdin-tű segítségével húzta át a drótot, mi — Berényi szerint — erre a célra lumbal tűt használtunk. Véleményünk szerint a Berényi-eljárás simább, roncsolásmentes drótáthúzást biztosít. Az alsó állcsonttörés rögzítésére több műtéti eljárás jöhetett szóba. így circumferentialis drótrögzítés Björn szerint, Kirschner-drótos transfocalis rögzítés, percutan rögzítések Roger—-Andresen, Becker stb., stb. szerint, és az általunk alkalmazott csontvarrat. Az osteosynthesist esetünkben transcorticalisan végeztük. A drótvarratot a sebüreg mélyéből Varga szerint húztuk ki. Esetünk érdekességét véleményünk szerint az erős liquor-csorgás, a maxilla-repositio és a rés spontán záródásának összefüggése határozza meg. Felvetődött ugyanis a kérdés, hogy a maxilla repositiója és rögzítése szerepelhetett-e a liquor-csorgás spontán megszűnésében? Az a tény, hogy a műtét után a liquor-csorgás mennyisége szinte azonnal igen szembetűnően lecsökkent, azt bizonyítja, hogy a spontán záródás feltételei repositiós műtétünk következtében nagymértékben megjavultak és a záródás egyik legfontosabb positiv tényezőjeként szerepelt. A dura a koponyaalaphoz erősen rögzített, ezért a basisfracturák rendszerint dura-sérüléssel járnak együtt, amely egyben a törések egyik igen súlyos komplikációját, a fertőzés lehetőségét rejti magában: meningitist, korai, ill. késői agy tályog veszélyét. A koponyaalap töréseinek prognosticai jelentősége ugyanis csak akkor van, ha szövődménnyel jár együtt. Igen súlyosnak kell tekinteni az olyan törést, mely az orr- garatüreggel vagy belső füllel közlekedik. Különösen a lamina cribrosa és rostacsonttörés, ill. a homloküreggel kommunikáló basisfracturák veszélyesek. Ilyenkor, ha az arachnoidea is sérül, nasalis liquorrhoea észlelhető, amely annál súlyosabb, minél tovább tart. Otogen liquorrhoea csak akkor lép fel, ha a basistörés kapcsán a dobhártya is sérül és a sziklacsontra terjedő törés miatt a liquor-űr közlekedésbe kerül a belső-, középső- és külső füllel. A liquorrhoea és vele párhuzamosan a fertőzés lehetősége annál nagyobb, minél nagyobb a dura-seb. Különösen veszélyes a sérülés, ha előzőleg már fertőzött orr-, ill. homloküreg-nyálkahártyával állunk szemben. A dura-rés
