Fogorvosi szemle, 1966 (59. évfolyam, 1-12. szám)

1966-02-01 / 2. szám

36 LELKES К. DR—SIMON G. DR. tok nem képződtek, a régiek nem növekedtek. A Rumpel—Leede-próba az ellenőrzések során csak gyengén pozitív eredményt adott. 61 éves betegünk tüdejében a mellkas-röntgen almányi nagyságú inhomogén árnyékot mutatott, mely bronchoscopos vizsgálat szerint carcinoma pulmonumnak bizonyult. Ezt a beteget az oestriol-succinat kezelés után mellkassebészeti osztályra utaltuk. Az a tény, hogy a női nemi hormonok hatnak az erekre és így az Osler* kórra is, már régebben ismert. Koch és munkatársai 1952-ben ethinil-oestra­­diolt alkalmaztak jó eredménnyel Osler-kórban. Ez a hormon olyan mellék­hatásokat (erős feminisatio, natrium-víz-retentio, oedema-képződés) ered­ményezett, amelyek alkalmatlanná tették a tartós kezelésre. A női nemi hormonokra vonatkozó ismereteink az utóbbi évek során jelen­tősen bővültek. Az oestrogeneket, a placenta és a mellékvesekéreg mellett, döntő mennyiségben az ovarium termeli. A folliculus-hormon elnevezés alatt ma gyűjtőfogaimat értünk, mivel az ovarium folliculusaiban nemcsak oestroge­­nek, hanem más steroid-hormonok is képződnek. Az oestrogen hatású anyagok száma jelenleg 20, és ezeket három csoportba soroljuk : oestradiol, oestron és oestriol, ill. származékaik. Az első kettőbe tartozók a primaer- vagy erős oestro­­genek, a harmadikba tartozók a secundaer- vagy gyenge oestrogenek csoportját alkotják. A primaer oestrogenek hatásukat úgy fejtik ki, hogy azokban a szervek­ben, amelyekre hatnak, nem bomlanak le, míg másutt a fermentumok gyorsan hatástalanítják azokat. Tehát a „célszervekben” huzamosan változatlanok maradnak. Itt az irányító hatást a gyenge oestrogenek fejtik ki úgy, hogy meg­határozzák : a primaer hormonok csak a szükséges helyen, időben és mennyi­ségben hassanak. A gyenge oestrogenek fő képviselője az oestriol, amelyet 1930-ban Marrian és Doisy isoláltak. Mivel az oestriol az endometriumra ellen­őrizhető hatással nincs, sokáig hatástalan anyagcsereterméknek tekintették. Puck és munkatársai kimutatták, hogy az oestriol hatásterülete a vulva, a vagina és a cervix uteri. Diczfalussy és Lauritzen határozták meg az oestriol - elválasztás mennyiségét. Jelentős az érfalakra kifejtett hatása, amennyiben a perivascularis kötő­szövetben az oestriol az interfibrillaris alapállományt befolyásolja (Jüryens). Infantilis nyulakon végzett kísérletek során azt találták, hogy a mesenchyma alapállományában hoz létre egységes, de organotipikus elváltozást. A kötőszövet duzzad, viselkedése megváltozik, és ez histochemiai eljárá­sokkal, így a vaskötési, valamint az alciankék-reakcióval ellenőrizhető. A savanyú mucopolysaccharidok megszaporodnak, de ezek nem újonnan kép­ződött, hanem praeformált anyagok. Az oestriol hatására a capillarisok és a kiserek falában fokozódik az alkálikus-foszfatáze-aktivitás. A hatás legszembe­tűnőbb eredménye, hogy csökken a capillarisok fragilitása és permeabilitása. Koch feltételezése szerint ennek az lehet a magyarázata, hogy a perivascularis kötőszövet az oestriol hatására jobban beágyazza és védi az ereket a traumák­tól. Hübner szerint ez azonos azzal az élettani hatással, amit a cervix uterira, vulvára és a vaginára kifejt. A szerzők egyöntetű megállapítása, hogy az oestriol-hatás idején új capillaris és arteriolás vérzés spontán nem követke­zik be. Az oestriol-succinat a véralvadásra, azaz a plasma alvadási faktoraira kimutathatóan nem hat. Nem befolyásolja lényegesen az isolált coagulopa­­thiákat. Különösen jelentősnek tartjuk, hogy a thrombosisok gyógyításában ma mind gyakrabban használatos anticoagulans (cumarin) kezeléskor 20 mg oestriol-succinat intravénásán adva gyorsabb vérzéscsillapító hatást biztosít,

Next

/
Thumbnails
Contents