Fogorvosi szemle, 1966 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1966-12-01 / 12. szám
HÍREK 381 Kemény Imre: bejelenti, hogy a szavazás eredménye, alapján a jelölő bizottság által ajánlott tisztikart a vezetőség megválasztotta, majd így folytatja: Nagy megtiszteltetés számomra, hogy az újjáéledt Magyar Fogorvosok Egyesülete első közgyűlésén én tölthetem be az elnöki tisztséget. Ez egyszersmind az utolsó elnöki funkcióm is. Egybeesnek tehát a nyitány és a finálé akkordjai. Az újjászületett Magyar Fogorvosok Egyesületének az elődje a felszabadulásig irányította a fogorvosok tudományos életét. Ennek lett közvetlen jogutódja a felszabadulás után alakult Fogorvos Szakcsoport, amely a lepergett két évtizedben a szakmai-politikai életen kívül nagy eredményeket elért tudományos életünket is irányította. Az új egyesület életének vezetésében tehát két különböző kor történelmi szemlélete, tradíciói szolgálhatnak majd tanulságul, és ez nyilván megkönnyíti az Egyesület új elnökének és a vezetőségnek nemes szándékkal vezérelt munkáját. Ez alkalommal engedtessék meg nekem, hogy mély hálámat fejezzem ki mindazoknak, akik tevékenységemet megkönnyítették, így a vezetőség minden egyes tagjának. De különösen mély hálával köszönöm meg Berényi Bélának támogatását, mert ha munkásságom eredményes volt, azt elsősorban az ő segítségének köszönhetem. Mindig az a törekvés vezetett, hogy hasznára legyek a magyar stomatologiának és a fogorvosi kar minden tagjának. Szívből kívánok az új vezetőség minden tagjának jó egészséget, felelősségteljes munkájukhoz tisztánlátást és sok-sok sikert. Tóth Károly: Tisztelt Vezetőség! Az a szokás, hogy amikor egy új vezetőt megválasztanak, az legalább vázlatos programot adjon, de mindenekelőtt olyankor, ha egy országos egyesület elnökévé választják. Bevallom, erre nem készültem fel. Néhány gondolatot mégis felvetnék. Előbb azonban engedjék meg, hogy a most megalakult Fogorvos Egyesület-i tisztikar és az egész magyar fogorvostársadalom nevében meleg szeretettel köszöntsem Kemény Imrét. Munkásságát csak az utóbbi másfél évtizedben honorálták és ismerték el. Elég nehéz, göröngyös életútja volt. Elismerésre méltó az a minden nehézséget legyőző, örökké optimista munkakedv, amellyel a szakmát szolgálta. Ez az optimizmus segítette át a nehézségeken és tette mindig fiatallá. Pedig nem könnyű dolog már kissé korosabban belekapcsolódni a tudományos életbe és azt olyan eredményekkel gazdagítani, ahogy ezt 6 tette. Ezt a töretlen hitet, a szakma jövőjébe vetett bizalmat tartom én különösen kiemelendőnek és most, amidőn tőle átveszem az egyesületi elnöki tisztséget, mint hivatali elődömet példaképemnek tekintem. Bennem bizonyosan nincsenek meg azok a képességek, amelyekkel Önök felruháznak. Csupán arról vagyok meggyőződve, hogy szakmánkat tudomásomhoz mérten őszinte tisztelettel, becsülettel és korrektséggel igyekeztem eddig is szolgálni és teszem azt a jövőben is. Helyzetem nem könnyű, mert olyan elődök után veszem át ezt a tisztséget mint Nedelko, Antal, Rothmann, Sturm, Morelli és még sokan mások. Nedelkoval kezdtem azért, mert véleményem szerint Egyesületünk jogelődje a Budapesti Fogorvosok Egylete, amelynek ő volt az első elnöke, és amelyet 1878-ban alapítottak. 1906-ben a Budapesti Fogorvosok Egylete és a Központi Magyar Fogtani Társulat egyesült a Magyar Fogorvosok Egyesülete néven. Egyesületünk életén vörös fonalként húzódik végig a fogtechnikusokkal és vizsgázott fogászokkal való küzdelem. Sok energia veszett kárba. Azt hiszem, hogy ez a probléma ma már a múlté. A kérdés helyes megoldása a szakosított fogorvosképzóssel megtörtént. Most egyik főfeladatunk a fogorvosképzés minél sikeresebbé tétele. A stomatológiai eszme, ahogy azt Árkövy és követői vallották, dogmatizmushoz vezetett. Késleltetője lett a szakosított fogorvosképzés bevezetésének és megmerevedett formájában a végén már csak egy tartalom nélküli jelszóvá változott. Azt hiszem, igaza volt Apponyi Albertnak, aki mint miniszter, 1904-ben teljesítette a Stomatologusok Országos Egyesülete kérését, hogy a „fogászat” helyett a „stomatologia” vezettessék be, de véleményt nyilvánított, hogy a névcsere nem sokat használ, mert ezután nem tudják majd az emberek, hogy kik is vagyunk. Valóban a tények és a szakma fejlődése őt igazolták. Hosszú időn keresztül a Nemzetközi Stomatólogus Szövetségnek (ASI) voltunk a tagjai. Ez a szervezet közben sorvadásnak indult, megerősödött azonban a Nemzetközi Fogorvos Szövetség (FDI). Ma közülünk senki fel nem veti, hogy miért nem az ASI-be léptünk be, és sikernek tekintjük, hogy az EDI tagjai lehetünk. A stomatologiai eszme egyik nem kívánatos, még ma is lappangó mellékterméke, hogy az általunk képzett szakosított fogorvosokat egyesek másodrangú szakembereknek tekintik. Nézetem szerint ez nem helyes, mert ha így lenne, akkor a képzési módszerünk nagyon rossz lenne. Adjuk meg nekik az őket megillető helyet. Ez a felfogásom nem érinti azt a nézetet, hogy bizonyos vonatkozásokban szükség van magasabb szintű képzésre is. Ezzel egyetértek.
