Fogorvosi szemle, 1966 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
KÖNYVISMERTETÉS 25 KÖNYVISMERTETÉS Reichenbach, E.—H. Köle—Н. Brückl : Chirurgische Kieferorthopädie. Leipzig, Barth Verl., 1965. — 271 S., 229 Abb. A monográfia a sebészi állcsont-ortliopaediával foglalkozik, ami határterület az állcsont-orthopaedia és az állcsontsebészet között. — Témájának megfelelően a következő fejezetekre tagolódik: 1. A sebészi állcsont-orthopaedia fogalmának meghatározása. — 2. A fogszabályozó kezelés munkaterülete. — 3. A praeoperatív vizsgálatok irányelvei. — 4. Az állkapocs helyzeti és alaki elváltozásai az alsó frontfogak előreharapása esetén. — 5. Az állkapocs helyzeti és alaki elváltozásai az oldalirányú eltérésekkel kapcsolatban. — 6. Az állcsontok helyzeti és alaki elváltozásai nyílt harapás esetén. •— 7. Az állcsontok alaki és helyzeti elváltozásai a felső frontfogak előreállása, valamint hátra helyezett áll esetén. —• 8. A felső állcsont helyzeti és alaki elváltozásai fedőharapáskor. Az orthodontiai alapismeretek kitűnő tárgyalása után a progenia régen és a mai napig közölt összes műtéti eljárásainak leírásával kezdődik a könyv. A régi és újabb műtéti eljárásokat részletesen, a szakirodalmi kritikák objektív tárgyalása mellett írja le, úgyhogy lehetővé teszi a különböző kórformáknak megfelelő műtéti eljárások kiválasztását. Minden műtéti eljárást kitűnően megválasztott, jól érthető ábrákkal demonstrál. Érhetően és pontosan tárgyalja a műtéthez szükséges rögzítő készülékek különböző fajtáit és ezek alkalmazásának indicatióit. A prognathia műtéti kezelésének fejezete ugyanilyen pontosan és részletesen tájékoztatja az olvasót a témakörről. Külön kiemelkedő részlete a munkának a mikrogenia és az állcsúcs-atrophia műtéti korrekciója. Ellentétben a nagy maxillofacialis munkákkal — amelyek ezt a témakört csak hiányosan tárgyalják —, ez a mű a világirodalomban megjelent összes eljárásokat részletesen és igen pontosan írja le. Olyan műtéti eljárásokat közöl, amelyek között még a gyakorlott és tájékozott szakember is újat és megtanulandót fog találni. Kitűnő fényképanyaggal demonstrálja műtéti anyagából az elért és dicséretes eredményeket. A fentiekhez hasonló precizitással tárgyalja az ugyancsak elhanyagolt témakört, a nyitott harapás különböző formáit és az állkapocs féloldali atrophiáját és hypertrophiáját. Mint az összes többi fejezetben, itt is teljesnek mondható a műtéti eljárások ismertetése. A monográfia a szájsebészek orthodontiai ismereteit bővíti ki elsősorban olyan alaposan és hozzáértéssel, ahogyan azt csak olyan kiváló orvosoktól kaphattuk meg, mint a könyv szerzői. Nemcsak a szájsebészeknek, hanem az orthodontistáknak, a fogorvosi oktató intézményeknek is nélkülözhetetlen segítője lesz ez a munka. A könyvet befejező szakirodalmi összeállítás kiemelkedően értékes, amit hézag nélkülinek, teljesnek mondhatunk. Prof. Dr. Balogh Károly L’orlhodontic Fran?aise, Vol. 35.—1964. Tome I. P. 629 et Tome II. P. 284. {Francia orthodontia. 35. kötet. 1964. I. rész, 629 old. és II. rész. 284 old). A francia fogszabályozók 1964. évi 37. Kongresszusának napirendjén 40 előadás, 3 filmbemutatás és 42 demonstráció szerepelt. Halden a fogszabályozási célból végzett fogeltávolításokról tartott összefoglaló referátumot. Szerinte a systemás extractio jelentőségét eltúlozták. Ellenzi a tejszemfogak korai eltávolítását, mert az oldalfogak előrevándorlásának veszélyét nem szabad lebecsülni. Fogszabályozási célból legtöbbször az első kisőrlő eltávolítása indokolt. Ginestet és Neville a progeniát, az adott esethez mérten, vagy a felhágó-, vagy a vízszintes ág osteotomiájával szüntetik meg. Sicher is átjött az Egyesült Államokból és az arckoponya fejlődésének a fogak áttörésére kifejtett hatását ismertette. Bader megállapította, hogy a szilícium fokozza a kötőszövet ellenálló képességét és elősegíti a kallusképződést. Szilíciumot elsősorban szőlő és gabonafélék tartalmaznak. Herbert szembeszáll azzal a nézettel, hogy csak sokgyűrűs, komplikált készülékek alkalmasak fogszabályozásra. A kezelésre szorulók nagy száma miatt egyszerűbb eljárásokat, adott esetben kivehető gépezeteket is alkalmazni kell. Platzer igen vékony (0,5 mm-es) drótból készült módosított „edgewise” ívvel kezeli az Angle II. osztály 1 csoportbeli eseteket. Nardoux és Sander 67 normális occlusiójú, szabályos arcú gyermek postero-anterior teleröntgen-felvételén végeztek méréseket. Megállapították, hogy a bizygomatikus távolság és a fogív szélessége között nincs szoros korreláció és hogy a vertikális segmentumok is nagy változatosságot mutatnak. Alsatadt (USA) felteszi a kérdést : vajon néhány esetet komplikált gépezetekkel tökéletesen, vagy sok esetet egyszerűbb eszközökkel csak kielégítően lássunk-e el ?
