Fogorvosi szemle, 1966 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
14 MÉSZÁROS BÉLA DR. Megbeszélés Betegünknél különleges sérülés miatt az alkalmazható eljárások közül eltekintettünk az általánosan jól bevált drótvarrattól. Nem tartottuk megfelelőnek, mert a sok varrattal a darabos-szilánkos-csonthiányos törésfelületek egymáshoz rögzítettségét nem láttuk biztosítva. Viszont a lágyrészek rekonstrukciója közben a törvégek elmozdulását bizonyosra vettük. Megoldásként kínálkozott akrilát-sín készítése, amit a repositio elvégzése után a fogmedernyúlványra circumferentialis drótvarrattal több helyen rögzíthettünk volna. Ezt azonban a gerincéiig csupasz csontrészek miatt ellenjavalltnak tartottuk, mert felfekvésével a sequestratiót fokozta volna. Felmerült — mint lehetőség — Kirschner-féle drótokkal keresztülhatoló rögzítés elvégzése. Ezzel azonban nehéz pontos összeillesztést elérni, gyakran csak a csonkok gyenge közeledését lehet biztosítani. Azonkívül fennállt a canalis mandibularis képletei súlyos sérülésének lehetősége, így a módszert elvetettük. Esetünkben legalkalmasabb eljárásnak az általunk is alkalmazott csontszegezési eljárást tartottuk. Hazai irodalmunkban a módszerről adatokat és eredményeket nem ismerünk. Skaloud szerint a módszer új, és a tapasztalatok még nem alaposak. Mi közleményünkkel az eljárás és műtéti technikánk részletes ismertetésével kívánjuk az eddigi tapasztalatokat gyarapítani, elért eredményünk sikere alapján. A módszer alapelve Parkhilltö1 származik, majd 1936-ban Roger—Anderson tovább fejlesztette. Később Waknitz módosított az eljáráson és Conversexel együtt 1941-ben alkalmazta az angol katonák fogatlan, többszörösen törött állcsontjának rögzítésére. Waldron 1942-ben, Penn—Brown egy évvel később fejlesztett az eljáráson. 1945-ben Thoma módosítása jelent újabb lépést és valamivel később Winter újítása. Általában a készülékekkel a kivitelezés lényege az, hogy a mandibulába a törésvonalak elé és mögé 2-2 egymás fölött aplikált fémszegecset hajtanak az arc bőrén keresztül. Az arc felületén kiálló fémszegeket megfelelő csuklós, csavaros beállítható szerkezettel, a törésfelületek repositiója után, csavarokkal rögzítik. A készülék a gyógyulás végéig marad a betegen. Mi kivitelezésünkben csak az alapelveknél maradtunk. Az említett szerzők készülékeinek egyikét sem tudtuk beszerezni és az általunk szerkesztett készülék a külföldivel szemben nagymértékben leegyszerűsített. Rgy-egy szegecset alkalmaztunk a törési vonal előtt és mögött. Ezeknek a tengely körüli elfordulását és vele a fragmentum elmozdulását a három síkban rögzített merevítő rudakkal tettük lehetetlenné. így egyszeres törésnél nem is alkalmazható. A mi készülékünkkel az indicatiós terület beszűkül, eljárásunk a madibula többszörös törésnél alkalmazható sikerrel. Az egyszeres és komplikációmentes törések terápiájában, vagy kétszeres törés esetében, ha az a két vízszintes szárra localisalódik, a csontvarratot nem pótolja. Az eljárásnál veszélyt az a. maxillaris externa, továbbá a n. és a. alveolaris inf. sérülése jelenthet. De ha a canalis mandibularisról előzőleg röntgenfelvétel alapján tájékozódtunk és megfelelő műtéti technikával operáltunk, különösen 1-1 szegeccsel a veszély elhárítható. A bőrfelszínről szúrcsatornán át bejutó fertőzés problémája az antibioticumokkal elvesztette jelentőségét. A készülékeknek kétségtelen hátránya, hogy a beteget oldalra fekvésnél akadályozza és zavarja. Irodalom Balogh K. : Fogászat. Medicina. Egészségügyi Könyvkiadó, Budapest, 1958. — Balogh K., Skaloud F., Varga I. : Szájsebészet. Müveit Nép, Budapest, 1955. — Berényi B. : Az arc és állcsontok háborús sérülései. Művelt Nép, Budapest, 1955. —
