Fogorvosi szemle, 1966 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1966-06-01 / 6. szám
SZEMÉSZETI SZÖVŐDMÉNYEK 167 hálózatok, melyek elszakadhatnak. A vérzések eredhetnek a homloküreg, a a rostasejtek, az orr nyálkahártyájából, az art. meningiea anterior, az aa. ethmoidales megsérült ágaiból és plexusaiból. Az orbitatető és oldalak törésekor a sérült erekből a vér lefelé süllyed és az orbita üregének alján összegyűlik. így a haematoma klinikáikig gyakran először az alsó szemhéjon mutatkozik. Direkt erőbehatás a járomív felső részére alsó szemhéj haematomát és subconjunctivalis vérzéseket okoz. Az elülső orbitatető és a homloknyúlvány törése először felső szemhéj haematomát okoz. A subconjunctivalis haematoma fontos korai diagnosztikus jele a koponyaalap sérülésének (Vondra és Blaha). Ha a szemöldöktájék direkt sérülése kizárható, akkor a néhány órán belül fellépő szem körüli haematoma az elülső koponyaalap sérülésére utal. Ha a haematoma több óra vagy nap után lép fel, az inkább a középső koponyaalap törését jelenti. Vérömleny a retrobulbaris térségben protrusio bulbit okoz. Gyors növekedés esetén elzáródhat a szem fő artériája, ez néhány óra múlva vakságot okoz, mely gyorsan irreversibilissé válik. Ilyen esetekben az orbita tartalmát a hátsó orbitaalap resectiójával az arcüregen keresztül kiürítjük. Ez után a beavatkozás után a sérültek sokszor még a műtőasztalon visszanyerik szemük világát (Eckel). Enophthalmus jöhet létre a csontos orbita depressiós töréseinél. Az enophthalmus rendszerint csak később válik láthatóvá, mivel a trauma után keletkező retrobulbaris vérömleny a bulbus normális állását, sőt túlkompenzáltan exophthalmust okozhat (Siegbert), mely a haematoma felszívódása után visszafejlődik. Ha az egész járomív lefelé süllyed, a bulbus is mélyebbre kerül, aminek diplopia a következménye. Beteganyagunkban 16 esetben találtunk kettőslátást, melyet a szemgolyó lesüllyedése, a beteg bemondása és saját, valamint a szemész szakorvos vizsgálatai egyaránt alátámasztottak. 2. A koponyaalap és az arc középső harmadának törései kapcsán a legsúlyosabb funkcionális következmény az amaurosis*. E problémával sok szemész és idegsebész foglalkozott (Turner, Phelbs, Landolf, Leber és Deutschmann, Braendle, Wanke, Berlin, de Saint Martin, Wagenmann, Freedman, Leitholf, Seitz). Turner (1943) tompa koponyatraumák után 2000]betegnél 1,5%-ban talált opticus-károsodást, Phlebs (1897) 245 betegnél 2,4%-ban, Braendle (1957) 0,75%-ban, Wanke (1947) 1,4—5,2% között, Duke—Elder 1,5%-ban, Birch—Hirschfeld 3,6%-ban. Uhthoff és Seitz rámutat, hogy az egyoldali, azonnal a koponyatrauma után fellépő megvakulás a fasciculus opticus orbitalis és intracanalicularis sérülésének következménye. Ez rendszerint a csontos orbitát ért tompa trauma hatása. Leitholf a traumás látóidegkárosodás klinikai képére jellemzőnek tartja, hogy a megvakulás a balesettel egy időben következik be, a direkt pupillareflex eltűnik, megtartott consensualis reflex mellett. Néhány nap múlva megkezdődik a papilla atrophiája, mely kb. három hét múlva teljes lesz. Grodan és Símig 1960-ban részletesen feldolgozták a fedett koponyasérülések utáni késői látóideg-károsodásokat. 478 sérültnél 824 esetben vizsgált látótereknél 56%-ban találtak beszűkült perimetert. A perimeter kóros beszűkülése a trauma utáni 3. évben éri el maximumát. A szájsebész számára legnagyobb fontosságú az azonnali látóideg-károsodás. A tompa koponyatraumák utáni opticus-károsodás pathogenesise még nem tisztázott. Löw és Seitz a következő lehetőségeket vetik fel: * Az egyik szem teljes elpusztulása direkt traumára ritka, klinikánkon eddig egy esetben : lórúgás után észleltük.
