Fogorvosi szemle, 1966 (59. évfolyam, 1-12. szám)

1966-06-01 / 6. szám

164

BRAUN IRÉN ŰR.

4. Fiatalabb és idősebb cukorbetegek nyálának enzym-tartalmában sem az éhgyomri nyálban, sem a táplálékfelvételt követően, nem találtunk érdemleges különbséget.

Megbeszélés

Az eddigi vizsgálatok alapján azt mondhatjuk, hogy cukorbetegeken étkezés hatására sem jön létre a nyálban a vizsgált enzymek aktivitásának olyan ingadozása, amely meghaladná az egészségeseken észlelt értékhatárokat. Minthogy cukorbetegeken étkezés után (insulint nem adva) a vércukor magas értéket is elér, nyilvánvaló, hogy a magas vércukorszint sem befolyásolja a nyálban a GOT, GPT és PE aktivitását. Megfigyeléseink azt bizonyítanák, hogy a vizsgált enzymeknek aligha lehet közvetlen szerepük a cariogenesisben. Ha legalább fiatalkorú cukorbetegeink, ha nem is cariesmentesek, de legalább caries-resistensek lettek volna, a fenti következtetés jogos lenne. Minthogy azonban a cukorbetegek caries-aktivitása nem tért el a populációban szokásostól, a kérdés nyitva maradt.

4. ábra. A nyál PE-aktivitása és amino-N-tartalma közötti összefüggés

A PE jelentőségét illetően figyelmet érdemel a 4. ábrán mutatott összefüggés a nyálban ezen enzym aktivitása és az amino-N-tartalom között. Magasabb PE-aktivitás és magasabb amino-N-szint társultan észlelhető. Anélkül, hogy a PE eredetét vizsgálnék (azaz, hogy a PE a nyálmirigyek produktuma-e, avagy a száj mikroflorájából származik), bizonyítottnak vehető, hogy a PE- akti vitásnak szerepe van a nyál amino-N-tartalmának szabályozásában.

A nyál amino-N-tartalmának, így közvetve PE-aktivitásának jelentőségét a caries progressiójában, esetleg a cariogenesisben e vizsgálatokon túlmenően Breustedt eredményei is alátámasztják: az aminosavak aktiválják a cukoranyagcserét és elősegítik a cukorfoszfátok oldódását, ezen az úton befolyásolják a Ca-anyagcserét. Ez a mechanizmus a tetszetős, de kellően nem bizonyított chelát-hypothesis szerint lényeges szerepet játszhat a cariogenesisben.

Vizsgálataink szerint nincs összefüggés a nyálban a PE- és a transaminaseaktivitás között. Ez a lelet azonban nem elegendő a szénhidrát- és fehérjeanyagcserének az 1. ábrán vázolt szerepe megítélésekor a szú progressiójában. Ezen összefüggésben meg kell még vizsgálni a nyál lactatdehydrogenase-akti-