Fogorvosi szemle, 1966 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1966-05-01 / 5. szám
FOGÁSZATI EMELŐK 141 Irodalom 1. Winter, L. : Operatíve oral surgery. St. Louis, Mosby, 1947. — 2. Häupl, К.— Schuchardt, К. : Die Zahn-, Mund-und Kieferheilkunde. München, Urban & Schwarzenberg Verl., 1967. — 3. Findlay, I. A.: The classification of dental elevators. Brit. Dent. J. 1960. 109, 219. Д-р Карой Балог — д-р мл. Янош Иноваи: Механизм действия и классификация стоматологических рычагов. Автор описывает механизм действия употреблённых в стоматологической практике рычагов, математические связи между рычагами, а потом делает классификацию рычагов по их функциям. Prof. Dr. К. Balogh — Dr. J. I no v ay jun.: Wirkungsmechanismus und Einteilung der zahnärztlichen Hebeln. Verfasser beschreiben den Wirkungsmechanismus der in der Zahnheilkunde verwendeten Hebeln ; sie erläutern die mathematischen Beziehungen der Hebelkräfte, schliesslich werden die Hebeln ihrer Funktion gemäss eingeteilt. A Szegedi Orvostudományi Egyetem II. sz. Fog- és Szájbeteg Klinikájának (igazgató: Tóth Károly dr., egyetemi tanár) és I. sz. Fog- és Szájbeteg Klinikájának (igazgató: Hattyasy Dezső dr., egyetemi tanár) közleménye Új eljárás a fogak elektromos érzésvizsgálatára írta : SZABÓ GYÖRGY dr. és BARANKAY TAMÁS dr. A fogászatban a helyi érzéstelenítők hatásának vizsgálatára többféle módszert alkalmaznak. A fogpulpát az érzéstelenítés előtt és az anaesthesia egyes szakaszaiban mechanikai-, hő- és elektromos ingereknek vethetik alá. Az érzéstelenség fokára a két érték összehasonlításával lehet következtetni. Az egyedül jól ellenőrizhető és reprodukálható értékeket az elektromos ingerlési módszerek adják. Az elektromos ingerektől általában megkövetelik, hogy 1. dozírozható, 2. könnyen mérhető, 3. reprodukálható, 4. elektromos polarizáló hatástól mentes legyen. A fogak ingerlésére egyenáramot, váltóáramot, aszimmetrikus váltóáramot használtak. Az egyes szerzők véleménye ezzel kapcsolatosan nem egyöntetű. Schüle (7) szerint az egyenáramú ingerlés adja a valóban egzakt eredményeket. Engelther és munkatársai (1) rámutatnak, hogy az ingerküszöb meghatározásánál nem lehet figyelmen kívül hagyni a fog ellenállását. A fogak ellenállását in vivo és in vitro sokan vizsgálták. így Leicester (5) Biochemistry of the Teeth c. könyvében egész sor vizsgálatot citál, amik között igen nagy eltérések vannak (50 kOhmtól 20 MOhmig). Tóth K. (8) in vitro kísérleteiben azt állapította meg, hogy minél nagyobb felületen érintkezik a fog a környező szövetekkel, annál kisebb az ellenállása, másrészt a fogpulpa eltávolításával a fog ellenállása jelentős mértékben növekszik. Engelther és munkatársai (1) megállapították, hogy a fogak elektromos ingerléséhez váltóáramot célszerű alkalmazni, így az egyenáram polarizációs hatása elkerülhető. 1955-ben Engelther és munkatársai (1, 2, 6) új módszert írtak le, ami lényegében ma is a leghasználatosabb. Az alkalmazott inger alakja csillapodó sinusrezgés. A hőinger kiküszöbölése végett csak rövid ideig tartó impulzusokat lehet alkalmazni. Kísérleteik folyamán a vizsgált rendszer ellenállását mindig figyelemmel kísérték és a fogra minden esetben egyéni elektródot készítettek.
