Fogorvosi szemle, 1966 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1966-03-01 / 3. szám
90 KÖNYVISMERTETÉS sodik világháború korszakának csaknem teljes mellőzése hiányérzést kelt az olvasóban egyrészt azért, mert a mű az első világháború időszakát tárgyalja, másrészt, mert a második világháború — különösen a szájsebészet területén — hatalmas szakmai fejlődést jelentett. E korszak szakmai értékelése mindenképpen szükségszerű és nem is kényszerítette volna a szerzőt, hogy feladja azt a helyes elvét, hogy élő kortársak munkásságát részletesen nem taglalja. A könyv első kilenc fejezetében Huszár élvezetes olvasmányként ismerteti meg az olvasóval a magyar fogászat történelmi eseményeit. Külön-külön tárgyalja a honfoglaláskori—Árpád-kori magyarsággal kapcsolatos adalékokat, a fogbetegségek gyógyítását a XIV—XVI. században, fogászatunk helyzetét a XVII. században, a XVIII. században bekövetkezett ,,újkorát” fogászatunknak és a XIX. század első felének sok érdekes eseményét. E fejezetek igen gazdagok levéltári, múzeumi és könyvtári kutatómunkával gyűjtött új vagy alig ismert adatokban. Ilyen többek között Dudithn-лк, a kiváló középkori humanistának levelei, a kolozsvári orvosi könyv, a magyar füveskönyvek és régi orvosi irodalmunk fogászati vonatkozásai, a sebészcéhek tagjainak fogorvosi működése és a meginduló tudományos — félig népszerű — szakirodalom termékeinek ismertetése. Első hazai fogorvosaink tevékenységét és a fogászmesteri intézményt számos, eddig ismeretlen adat alapján világítja meg. Fogászatunk néhány, figyelemre alig méltatott úttörőjének, pl. Turnovszky Frigyesnek, Lészainak, Pfeffermannn&k munkásságát behatóan taglalja. Iszlainak és Árkövynek, a modern magyar fogászat két kezdeményező egyéniségének életpályáját szabatosan ismerteti. Iszlai ,,furcsaság”-ait, Árkövy kényszernyugdíjazását Salamon szubjektív beállításától lényegesen eltérően új adatokkal világítja meg. Huszár a szakmatörténelmet nem kiemelkedő személyiségek életrajzi mozaikjaiból illeszti össze. A változó, fejlődő fogászati módszerek, a teljesítmény, a fogorvos-ellátottság, a szociális fogbetegellátás, az oktatás, a tudományos és egyesületi élet történetébe helyezi bele a mozgató személyek adatait és az események társadalmi, politikai és gazdasági hátterét is mindenkor igyekszik vázolni. Színes fejezet foglalkozik a magyar fogtechnika történetével ; helyet kaptak a XIX. századbeli úttörők, az 1911-ben vizsgázott fogászok és az elmúlt idők jeles technikus szakírói. Rávilágít, hogy a fogtechnikus-kérdés, a történelem mérlegén elsősorban nem jogi, hanem társadalmi és egészségpolitikai jellegű probléma. A külföldre szakadt fogorvosok felsorolása büszkeséggel tölthet el, de elszomorító is, hogy hány kiválóságunk munkásságát veszítettük el. A könyv igen rövid zárófejezete a felszabadulás utáni időkkel foglalkozik, felsorolja intézményeinket és az oktató-tudományos munka ma élő graduáltjait. Igen emeli a munka értékét a német nyelvű 10 oldalas kivonat, amely utal a gazdag ábraanyagra is és lehetővé teszi külföldi olvasónak is a betekintést e műbe. A 600 forrásművet felsoroló irodalom egyúttal a tárgykör bibliográfiájaként is szolgál. Egészségügyi kormányzatunknak az orvostörténelmi munkák iránti áldozatkészsége folytán e munka kitűnő műnyomópapíron jelent meg a Medicina Könyvkiadó gondozásában. A magyar fogászat története jelentős nyeresége szakirodalmunknak. Érdekes, szórakoztatva tanító olvasmány fogorvosok, fogorvostanhallgatók és az általános orvostörténelemmel foglalkozók számára egyaránt. Berényi Béla dr. Papé, K.—W. Bethmann: Zahnärtze-Kalender d. 1)1)15. YEB Verlag Volk u. Gesundheit, Berlin. 272 oldal. Ára : 8 DM. A Német Demokratikus Köztársaság fogorvosainak naptára szokott tetszetős, praktikus kiállításban és igen hasznos, tömör, összefoglaló cikkekkel jelent meg. Nyilván a szerkesztők munkájának köszönhető a poligrafia egységes szemlélete és stílusa. Feller, К. a fogászatban használatos gyógyszerekről, Andreas, M. a fogászatban használatos vitaminokról ad pontos áttekintést, Kother, J. az őrlőfogak gyökérkezelését ismerteti, különös tekintettel az N2 eljárásra. Zuhrt, II. az amalgamtömés, betét és korona összehasonlító kritikáját adja. Ohnesorge, A. gyógyfürdőkúrák előtti fogászati kezelésről, Pasig, If. a gyermekfogászati lélektanról, Ranger, L. a szájüreg és a belbetegségek viszonyáról, Schönberger, A. a leukoplakiáról, Sazama, L. a jóindulatú, kisebb szájüregi daganatok kezeléséről, Klammt, ./. a rosszindulató daganatok diagnosztikájáról írnak. Henkel, O. a műanyagfogakkal, Staegemann, O. frontfogtörésekkel, Zukunft, D. a nemes fémötvözetek feldolgozásával, Frankel, В. a szájpitvar orthodontiai kihasználásával, Pilz, IF., a fogászati járóbetegrendelések forenzikus problé