Fogorvosi szemle, 1966 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
1966. január FOG •j e. ORV О öl L1X. évfolyam 1. szám SZEMLE FELELŐS SZERKESZTŐ: Prof. d r. VARGA ISTVÁN Szerkesztették : 1908—1925. KltKIHtCZl ZOLTÁN dr., 192« 1921. Prol. MORELLI CISZ,TÁV Közlemény a Szegedi Orvostudományi Egyetem II. sz. Fog- és Szájbeteg Klinikájáról (igazgató : Tóth Károly dr. egyetemi tanár) processus alveolaris állapota az avar- és Árpádkori koponyák vizsgálata alapján Irta : T 6 T H KÁROLY dr. fogágybetegségek mai elterjedtségére vonatkozóan kevés hazai átláttál rendelkezünk. Sugár „Szájbetegségek” c. 1959-ben megjelent könyvében (18) áttekintést ad az eddig elvégzett vizsgálatokról. Az ínygyulladások 10—58%, a parodontopathiák pedig 20—59% között mozognak a különböző vizsgálati helyek és korcsoportok között. Előfordulásuk életkor és foglalkozási ágak szerint is változó. Általában 30 éves korig kb. 20%, 30—40 éves korban kb. 35%, 45 év felett kb. 50% az esetek száma. Mathis (14), áttekintve az elmúlt korszakokra vonatkozó európai irodalmi adatokat, úgy látja, hogy a fogágybetegségek száma, éppen úgy, mint a fogszuvasodás, különösen a XVI — XVII. századtól kezdve növekedett ugrásszerűen. Euler (14) szerint a mai német nyelvterületen a kőkorszak idején fogágybetegség még egyáltalában nem volt; Schwerz és Schwarz (14), továbbá Oröschel (14) vizsgálatai szerint e területen a fogágybetegségek az i. sz. III. században kezdődtek. Úgy látszik, hogy a betegség megjelenése egybeesik e területek civilizációs fejlődésével. Ezekben a régi korszakokban nem az atrophia, hanem a fogak kopása volt a domináló tünet. Ezt tapasztalta Pedersen (14) is Grönlandon, a primitív, a civilizációs központoktól távoleső településeken élő mai eszkimóknál. Nagyon kevés és pontatlan hazai adattal rendelkezünk arra vonatkozóan, hogy mi volt a helyzet néhány évszázad, esetleg évezred előtt a Magyarország területén ólt népeknél. Schranz (17) 1416 középkori, 430 i. e. 6500 — 2000 évekből származó és 3 fossilis koponya vizsgálata alapján a fogágyelváltozások gyakoriságát 30%-ra becsüli. Az egyes korszakokra vonatkozóan azonban adatokat nem közöl, valamint arról sem nyilatkozik, hogy a megadott százalékszám milyen elhalálozási korcsoportú egyénekre értendő. Brabant és Nemeskéri (3) a mözsi (Tolna megye) hun temetőből az i. sz. 390 — 460 évekből származó 24 egyén koponyáját vizsgálták meg. Bár az anyag ismertetésénél részletesen megadják az egyének elhalálozási korát, a fogágy állapotának leírásakor az elhalálozási korra már nem utalnak. Csupán annyit tudhatunk meg, hogy a tejfogazatban parodontosist nem észleltek. A maradó fogazatban pedig 14 személynél a processus alveolaris ép volt, 7 személynél I. fokú és 2 személynél II. fokú parodontosist figyeltek meg; a 24. koponyáról nem tesznek említést. Adatuk szerint tehát a maradó fogazatban észlelt parodontosisok száma 38% volt. Huszár (1) közölt adatokat az abrasio elterjedtségéről a késői középkorban. Magyarországon ma a fogágybetegségek népbetegségnek tekinthetők. Érdeklődésre tarthat tehát számot annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy mi volt a helyzet régebben. Ehhez nyújt adalékot a jelenlegi munka. Vizsgálati anyag (1. táblázat) A Szegedi Tudományegyetem Embertani Intézetében elég tekintélyes mennyiségben tárolnak ásatások során előkerült, különböző korszakokból származó koponya-anyagot. Ezek közül megvizsgáltam 257, VII—VIII.
