Fogorvosi szemle, 1965 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1965-02-01 / 2. szám
38 DR. P. FREUNTHALLER gyermekeknek csak bizonyos százaléka látogatja az óvodákat. Az összes gyermek fogorvosi kivizsgálása csak az iskolai beiratkozáskor következik be, ugyanakkor az esetleg fennálló anomáliára figyelmezteti az orvos a szülőket. I. Prop h ylax i s A mai orvostudomány az ún. „konstitutionalis prophylaxis” kérdésével sokat foglalkozik. A leendő anyák táplálkozása célszerűbb, mint a háború előtti években volt ; az egészségügyi felvilágosító munka e téren sokat segített. Bár paradoxul hangzik, de a múltban az volt a helyzet, hogy a vidéki leendő anyák kevesebb zöldséget fogyasztottak és egészségtelenebből éltek, mint a városiak. Az idegenforgalom fellendülése, a közlekedés javulása és az egyre terjedő gépesítés az utóbbi években közelebb hozta egymáshoz a városi és falusi életmódot. Miután a rachitisprophylaxis tökéletesen ki van nálunk építve, a rachitikus fogazat ritka. Néba találkozunk Vigantol-refrakter rachitis-esetekkel de ezek statisztikánkat lényegesen nem befolyásolják. Ami a szoptatást illeti, előnyös volna, ha a csecsemőket legalább 6 hónapig szoptatnák, ez azonban a gyakorlatban gyakran keresztülvihetetlen. Az egészségügyi felvilágosító munkának köszönhetjük, hogy az utóbbi években az anyák már elsajátították a mesterséges táplálás helyes alapelveit és megfelelő cuclit használnak. — Evvel szemben az óvodáskorú gyermekek táplákozása nem megfelelő : a koszt puha konzisztenciájú, gyakran még a gyümölcsöt is ,,Turmix”-al dolgozzák fel és túl sok édességet fogyasztanak. A rossz szokások kérdésével kapcsolatban arra szeretnék rámutatni, hogy a csecsemő megnyugtatására gyakran adnak a szülők játékcuclit. Nálunk e célra bevezettük a Nuck-cuclit. A csecsemők jobban szeretik a régi formájú játékcuclit, egy kis türelemmel rá lehet azonban szoktatni őket a Nuck-cuclira is, bár néha a gyerek inkább az ujját kezdi szopni, amit nagyon hátrányosnak tartunk. A rossz szokásokat a 3. vagy 4. életév végéig igyekszünk kiiktatni. A cuclizás mechanikai módon való megakadályozása csak az első élethónapok folyamán lehetséges. Idősebb gyerekeket psychológiailag befolyásolhatjuk. A. AJ. Schwarz szerint a cuclizás káros hatása a szokás időtartamától és intenzitásától függ. További fontos faktor a cuclizás módja és az öröklött diszpozíció bizonyos dysgnathiákhoz. Néha a szülők egyike gyermekkorában ugyanolyan módon cuclizott, mint a gyermek. — A rossz szokások jelentőségét az anomáliák aetiológiája szempontjából nem szabad azonban túlbecsülnünk, mert a gyermekek majdnem minden esetben hosszabb-rövidebb ideig cucliznak. Kétségenkívüli az anomáliák öröklésének jelentősége. A fogorvos, aki a gyermeket és szüleit jól ismeri, a legjobban tudja megítélni, hogy kell-e valamit tennie a rossz szokás kiiktatása érdekében, mikor kell beavatkoznia és mit kell tenni ; ugyanakkor meg tudja ítélni, nem rögzíti-e az anomáliát valamilyen dysfunktio, mint pl. ajakharapás vagy nyelvszopás. A gyakorló-fogorvosnak fel kell ismernie az orofaciális izomzatnak különböző dysfunkcióit, a habituális szájlégzést, az atypikus nyelést stb., hogy idejében be tudjon avatkozni, esetleg a gyermekorvossal vagy logopédussal együttműködve. Nagyon fontos, bár sajnos gyakran elhanyagolt praeventív beavatkozás a tejfogak konzervatív kezelése. Maguk a szülők gyakran elutasítják a tejfogak kezelését azzal az indokolással, hogy ,,a fogak amúgy is kiesnek”. Helyfenntartókat a praxisban nagyon ritkán szoktak alkalmazni ; leggyakrabban aktivátort vagy lemezes készüléket használnak e célra. Ha az idő
