Fogorvosi szemle, 1965 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1965-03-01 / 3. szám
ALSÓ KISÖRLÖK 79 mert eddig — tudomásunk szerint — senki sem foglalkozott ezzel a kérdéssel még kisebb anyagon sem, — ez tehát még tisztázásra várt. A kérdés pontosabb statisztikai tisztázása érdekében a Budapesti Szájsebészti Klinika röntgenosztályának anyagából 16 000 különböző célból készült röntgenkép közül 1735 olyat választottunk ki, amely az alsó Pj-ről készült, s gyakran a P2-1 is magába foglalta. A képek pontosabb áttekintéséhez nemcsak erős fényforrás által megvilágított ezüstfehér hátteret biztosítottunk, hanem 20 dioptriás nagyítólencsét is használtunk. Budapesti eredményeink ellenőrzése céljából a Pécsi Stomatologiai Klinikán 1610 röntgenképet készítettünk a klinikán jelentkező fogbetegek mindkét oldali kisőrlőiről. Eredményeinket az I. táblázatban foglaltuk össze. I. tábla Az alsó első kisörlők gyökércsatcrna- és gyökérkettozöttsége Nem A fogak száma Gyökércsatornaelágazás Kettős gyökér Összesen Budapest........... 641 150 (23,4%) 21 (3,3 %) 171 (26,7%) Férfi Pécs ..................... 684 152 (22,2%) 18 (2,6%) 170 (24,8%) Budapest............ 1094 111 (10,9%) 14 (1,4%) 125 (11,3%) Női Pécs ..................... 926 99 (10,6%) 18 (1,9 %) 118 (12,7%) Budapest........... 1735 261 (15,4%) 35 (2,2%) 296 (17,1%) Összesen Pécs..................... 1610 251 (15,5%) 36 (2,2%) 288 (17,8%) Budapesti és pécsi adataink egybehangzóan azt mutatják, hogy az alsó P, gyökércsatorna-bifurcatiója minden negyedik férfi-fogon előfordul, ezzel szemben csak minden kilencedik női alsó Pr-en számolhatunk bifurcatiós változattal: tehát e jelleg nőknél sokkal ritkább. A vizsgált P,-ékkel egyidejűén a P2-ben — a budapesti és a pécsi anyaggal egybehangzóan — 1,8%-ban tapasztaltunk bifurcatiót, általában tehát tízszer ritkább, mint a Preknél. Viszont azt is tapasztaltuk, hogy a kettős gyökerűség viszonylag gyakoribb a P2-nél, mint a Prnél. Mindezekből megállapíthatjuk, hogy a nemek szerint felbontott statisztika a fogorvosi gyakorlat számára többet mond : felhívja a figyelmet arra, hogy a férfiaknál sokkal gyakrabban kell számolni bifurcatiós variációval. Fel nem bontott eredményeink (17,1%, ill. 17,8%) egyeznek Amos Prre vonatkozó adatával (17,9%). A fogorvosnak tehát igen nagy mértékben kell számolni az alsó első kisőrlők gyökércsatorna-, illetőleg gyökérbifurcatiójával. Az alsó kisőrlők gyökércsatorna-, illetőleg gyökérbifurcatiós variáción ál kapcsolatban önként felmerül az a kérdés, nincs-e valamilyen kapcsolat a felső és az alsó praemolarisok bifurcatio ja között. Ha az alsó Pj-ek gyökércsatorna-bifurcatióját a felsőkével összehasonlítjuk, különbség mutatkozik abban, hogy míg az alsókban legtöbbször mesiodistalis az elágazás (2. ábra), a felsőknél ezzel szemben csaknem mindig buccopalatinalis irányú. Egy másik különbség az, hogy míg a felső Px-nél az elágazás mindjárt a koronapulpaüreg fenekétől indul ki, addig az alsóknál az elágazás általában a gyökér középső harmadában : a felső és középső harmad határa közötti szakaszon van. Ezek alapján úgy látszik, mintha az alsó P1
