Fogorvosi szemle, 1964 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1964-07-01 / 7. szám
FOGCSIRKÁROSODÁS 215 A kórrajzban erre utaló megjegyzés nincs. Ez a beteg azonban előbb sebészeti osztályra került, ahol a törvonalból „sequestereket” távolítottak el; feltétetelezzük. hogy ezek nem a környezettel össze nem függő, tehát elhalásra ítélt csontdarabkák, hanem az ellenőrzéskor hiányzó fogcsírák voltak. Ez annál is valószínűbb, mivel ez a gyermek a sérüléskor 5 éves volt, és mi 3 éves korban elszenvedett törésből eredő fogcsírkárosodás esetén sem észleltük a csíra teljes felszívódását. A traumától az ellenőrző vizsgálatig eltelt egy év egyébként sem elegendő, hogy a szervezet az 5 éves korban nagyjából kész oldalsó alsó metsző és a fejlődésében szintén előrehaladt szemfog koronáját resorptio útján nyomtalanul eltüntesse. Másik 5 betegünkön, akik a törést 1—10 éves korukban szenvedték cl, ellenőrzéskor nem találtunk sem klinikailag, sem rtg-vizsgálattal fogcsírkárosodásra utaló jelet. A törvonalak ezeken a betegeken is fogcsírák mellett, ill. között futottak (1. táblázat). Megbeszélés A tángált betegeken a következő jellegzetes fogcsírkárosodásokat láttuk: 1. Dilaceratio. 2. Traumás eredetű „választóvonal” a trauma előtt és után képződött részek között. 3. A fogcsír fejlődésének megállása a trauma következtében. Jellegzetes elváltozás a „dilaceratio”. — Nyilván a már elmeszesedőben levő korona traumás helyzetváltozása során jön létre, amikor a fog akkori, még el nem meszesedett „nyak”-án megtörik. Ezek szerint alighanem helyesebb lenne a fogcsír „infractió”-járói beszélni. — Alaposabb elemzésre szorul a traumás eredetű „választóvonal”. A 2., 3. és 4. sz. betegünk rtg-képeiből arra következtethetünk, hogy a trauma előtt képződött zománc fejlődése normális lehetett, de a traumát követően rárakódott perifériás zománc már nein szabályos szerkezetű. Ebből adódik — az infraction kívül — a korona makroszkópos deformáltsága. A fogcsír károsodása a környező szövetek károsodásának mérvétől, a szervezet általános állapotától és az egyén korától függ. Erre utalnak a táblázat adatai is, melyek szerint az exponált, de nem tángált gyermekek közül négy legalább 7 éves volt a sérülés idején, míg a tángált öt gyermek közül a legidősebb volt 6 éves. Nem arról van szó azonban, hogy fiatalabb korban könnyebben szenved a fogcsíra maradó károsodást. Ennek ellenére szól számos irodalmi adat. Rushton megállapítása szerint 2—3 éves korban a maradó fogak csírái 4. ábra. A -2 gyökércsúcsa körül a csontszerkezet fellazult, a -ti dilacerált, a -2 és -Я korona ián ,, választóvonal”
