Fogorvosi szemle, 1964 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1964-07-01 / 7. szám
210 SZABÓ DR.—TARSOLY DR. A Debreceni Orvostudományi Egyetem Stomatológiai Klinikája (igazgató : dr. Adler Péter egy. tanár) és a Debreceni Orvostudományi Egyetem Anatómiai Intézete (igazgató : dr. Krompecher István egy. tanár) A tojáshéjpor callusképző hatásának vizsgálata a kutya mandibuláján Irta : SZABÓ CSABA dr. és TARSOLY EMIL dr. Ha a fogatlan gerinc sorvadt — különösen az állkapcson —, a műfogsor elhorgonyzása súlyos problémák elé állíthatja a protetikust, sőt a súlyos atrophia még protézis viselésére is alkalmatlanná teheti a pácienst. Hogy ezen kellemetlen állapoton segítsenek, számos eljárással próbálkoztak. A legjobb eredményt eddig az alveolus műtéti restaurációja adja. A műtét lényege: az állcsontra subperiostealisan implantatumot helyeznek be, amivel a gerinc magasságát és szélességét helyreállítják. Az implantatum lehet autoplasztikus, homoplasztikus vagy alloplasztikus. Beültetett anyagként szerepel az irodalomban : saját csont és porc, mélyhűtéssel vagy antiszeptikus oldatban tárolt emberi csont, illetve porc, aorta, ezen felül akrilát, elefántcsont és tantal. Az alloplasztikus anyagok használatának nagy hátránya, hogy az implantatum könnyen eltolódik, mivel nem kötődik organikusan a csonthoz. Thoma az atrophiás alveolusgerinc helyreállításához tantált alkalmazott finom gaze formában. Hecht tantálhálóból készült tekercset ültetett be. Fém alkalmazásakor fennáll az a veszély, hogy a nyálkahártya perforálódik és az implantatum a felszínre kerül. Heiss maceráit marhacsontot használt kevés eredménynyel. Hopkins aorta-darabkával állítja helyre a sorvadt gerincet. Brachman 94 alveolusgerinc helyreállításakor minden esetben friss hiülaporcot alkalmazott (5 elgennyedt, 3 kilökődött). Schuchardt kimondottan friss testazonos bordaporcból nyert homológ anyagot ültet be. Szerinte a transplantatumot a bordaíven a csont és a porc határáról kell venni 0,5 cm-es csontdarabkával együtt. A csont ugyanis megjavítja a transplantátum rögzülését az alveolusban. Schuchardt és Fröhlich a „Handbuch”ban 42 éves nőbetegről számol be, akinek tovaterjedő állkapocs-atrophiáját gyógyították meg testazonos spongiosa-darabkák (bone chips) beültetésével: alkalmas gerincet kaptak protézis viselésére. Björn az állkapocs nagyobb csontdefektusainak kitöltésére saját csontot (bone chips) és fagyasztással konzervált homológ csontot használt. Nyolc esetben kísérelte meg a deformált gerinc helyreállítását spongiosa-1. ábra. A mandibulán enorálisan vésett csatornái kitöltő tojáshéjpor helyén újonnan képződött csontgerenda hálózat látható, mely azonban nem emelkedik a corticalis szintje fölé. 8 hetes kísérlet
