Fogorvosi szemle, 1964 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1964-01-01 / 1. szám
4 BÁNÖCZY JOLÁN DR. kontakt besugárzást alkalmazták, melynél nem csupán felszínes, hanem mélyebbre terjedő gyulladás keletkezik, mely mintegy leválasztja a kóros nyálkahártyát. 17 leukoplakiás betegüknél ezzel a módszerrel jó eredményeket értek el, után vizsgálattal recidivát nem észleltek. Több ülésben összesen 5—8000 r-t adtak. Saját tapasztalataink sugaras kezeléssel nincsenek. Klinikánkon a leukoplakiás betegek állandó ellenőrzés alatt állnak, tekintet nélkül arra, hogy milyen kezelést kaptak, s kezelésre gyógyultak-e vagy sem. Egy-egy kezelési fázis befejezésekor betegeinket mindig felszólítjuk, hogy félévenként jelentkezzenek osztályunkon ellenőrzés céljából. Nagy részük ezt a jelentkezési kötelezettséget nem tartja be, ezért időnként levelezőlapon behívjuk őket, s kartotéklapjukon alapos vizsgálat után rögzítjük az. új statust, s ha szükséges, kezelést is előírunk. A kartotéklapon az anamnézis, elvégzett vizsgálatok, kezelések, s a beteg statusának változásai fel vannak tüntetve, így az ellenőrzés, s az időnként végzett kiértékelés könnyebb. 1957-ben számoltunk be Sugárral 11 éves időszak alatt nyilvántartott s megfigyelt leukoplakiás betegeinkről. 86 beteg ellenőrző vizsgálatakor a következő kezelési eredményeket találtuk: 1. táblázat Leukoplakiás betegek kezelésének eredménye 1957-ben Gyógyeredmény Gyógymód — gyógyult változatlan rosszabb Csak az aetiológiai tényezők kiküszöbölése 7 5 1 Konzervatív kezelés ................................................ 7 21 4 Sebészi kezelés.............................................................. 18 3 4 Konzervatív + sebészi kezelés............................. 3 1 1 Kezelésben nem részesült......................................... — 7 4 OsszfiRftn : 35 37 14 86 beteg A gyógyulási arányszám ezek szerint legnagyobb volt a sebészileg kezelt csoportban, a konzervative kezelt esetek legnagyobb része változatlan maradt. Az évek folyamán tapasztalataink arra késztettek, hogy régebbi, túlnyomóan konzervatív kezelést végző álláspontuktól inkább a sebészi megoldás felé hajoljunk. Emellett szólnak az 1963. évi — még nem befejezett — ellenőrző vizsgálatok kezelési eredményei is. A sebészi kezelés ellenzői szerint a leukoplakia kifejlődése hajlam, egyéni érzékenység, megváltozott hámviszonyok következtében jön létre, s keletkezésének lehetősége nem szűnik meg a sebészi eltávolítással. Ezzel a nézettel tökéletesen egyetértünk, nyilván ez a hajlam nyilvánul meg a leukoplakia idiopathiás formáinál, ahol semmiféle előidéző okot nem tudtunk kimutatni, és azokban az esetekben is, ahol gyógyulás után újra vagy más helyen keletkezik leukoplakia. Szerintünk azonban helyesebb jól megválasztott esetekben a már meglevő leukoplakiát kimetszeni, mivel ez a legtöbb esetben teljes gyógyulást hoz. Az esetleges újonnan keletkező leukoplakia felfedezése, s ezzel egy újabb praecancerosus lehetőség kiküszöbölése éppen az általunk is annyira hangsúlyozott szűrővizsgálatok feladata.
