Fogorvosi szemle, 1963 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1963-02-01 / 2. szám
FOGAK MÉSZTARTALMA 47 Megbeszélés A táblázatból kiderül, hogy a maturált fogak 63—72%-a szervetlen anyag, hamu. A hamutartalomban életkorral vagy nemhez kötötten szabályszerű emelkedés vagy csökkenés nem mutatkozott, mert 20 éves férfi fogának 72,35%-a, 72 éves férfi fogának 67,99%-a volt hamu, de volt olyan 74 éves férfi, illetőleg nő, akiknél 71,34 respective 71,09%-ot tett ki a vizsgált nagyőrlőfogak hamutartalma. Tehát az eltérések éppen úgy, mint Schulz anyagában, individuálisak, vagyis kizárólag azt mutatják, hogy az egyik felnőtt ember fogában — épp úgy mint csontjában, porcában — több, a másikéban valamivel kevesebb a szervetlen alkotórész. Arra azonban nem adnak felvilágosítást, hogy az öregedéssel mennyiben következik be változás. Ezt elvileg csak úgy lehetne egészen pontosan tisztázni, ha ugyanannál a személynél fiatal-, majd öregkorban eltávolított egy-egy ép őrlőfogát vizsgálnák meg és ezek eredményeit hasonlítanánk össze. Vizsgálati módszerünk nincs figyelemmel arra, hogy Kühns szerint a fog nedvességtartalma — ami aránylag csekély* — a korral csökken, ennélfogva egészen pontos eredmény elérése céljából a súlyösszehasonlítást nem a friss foggal kellene végezni, hanem a tökéletesen, súlyállandóra kiszárított fog súlyával kell összehasonlítani a hamu súlyát. Nem zárhatjuk ugyanis ki, hogy ha a korral valóban csökken a fog nedvtartalma, ennek az egészhez viszonyítva is kis mennyiségnek csökkenése helyébe szervetlen anyagok lépnek. Tökéletes kiszárítás céljából — hogy a kristályvíz is elillanhasson — 300 C fokon kell szárítani a fogat (Pilz). Vagyis a 300 C fokra történt hevítés után súlyállandóvá tett fogat kellene lemérni és ehhez hasonlítani a hamu súlyát, s ebből is különválasztani a mészanyagot. így pontosabb volna az eredmény. Förster és Happel törvényszéki orvosok — Hohmann 1953-ban megjelent disszertációjából kiindulva, de függetlenül Schulz és Euler megállapításaitól — 216 ép metszőfogat, szemfogat és kisőrlőt vizsgáltak meg. Saját vizsgálataim után két esztendővel később, 1959-ben megjelent közleményükben rámutatnak arra, hogy az idős emberek fogának dentinj ében gyakran kevesebb a mész, mint a fiatalokéban. Ezen az alapon megállapítják, hogy a fogak mésztartalmúból nem lehet az életkorra következtetést levonni. Minthogy ez az eddigi végzett vizsgálatok összességét is tekintélyes mértékben meghaladó fogakon és megbízható tárgyi bizonyítékok felkutatására végzett vizsgálat is megerősítette eredményeinket — figyelemmel a vizsgálatok költségeire is — a további 40 fog elhamvasztásától eltekintettünk. Az elhamvasztásos módszerrel végzett quanfitatív vizsgálatok folytatását csak akkor tartottuk volna szükségesnek, ha Schulz, Hohmann, Förster és Happel eredményeivel ellentétes lett volna a tájékozódás céljából elvégzett 21 vizsgálat. Azonban az ő eredményeik teljes mértékben igazolták azt a Schulzévál egyező megállapításunkat, hogy az elhamvasztásos módszerrel csupán individuális különbségek mutathatók lei, korral járó számottevő mennyiségi változások azonban nem. Azokban a szervekben, amelyekben a mésztartalom az életkorral tetemes eltérést mutat — mint pl. a porcokban, amelyekben gyarapodik, vagy a csontokban, amelyekben csökken — a vizsgálat összehasonlíthatatlanul egyszerűbb és az eredmények nemcsak az említett módszerrel, hanem egyszerűen röntgenképek alapján is már jól érzékelhetők. Ez alapon fel is használhatók tágabb értelemben az életkorbecslésre. Ha ugyanis fiatal és öreg csontot egymás * A felnőtt fog zománca a szervezet legvízszegényebb szövete (Cremer). A zománcban kb. 2%, a dentinben 10% nedvesség van (Kühns, Leimgruber).
