Fogorvosi szemle, 1963 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1963-02-01 / 2. szám
FOGAK MÉSZTARTALMA 45 A Budapesti Orvostudományi Egyetem Szájsebészeti Klinikájának (Igazgató: Balogh Károly dr. egyetemi tanár) Igazságügyi Fogorvostani Osztályáról Fiatal és öreg fogak mész- (hamu-) tartalmának összehasonlít«» vizsgálata írta: SCHRANZ DÉNES dr. Bevezetés Ismeretes, hogy az életkor előrehaladásával a fogbélkamraszarvak, a fogbélkamra és a gyökércsatornák, valamint a dentinosatornácskák beszűkülnek, sőt egy részük teljesen elzáródik, s a gyökér transzparenssé válik. Mindezekből arra lehet következtetni, hogy a fogak — követve az öregedésre jellemző általános mineralizálódást — a korral egyre inkább meszesebbek lesznek. Arra is gondolhatunk, hogy a meszesedési folyamat talán fokozatos változás, amiből olyan adatokat nyerhetünk, amelyek alkalmasak az életkormeghatározásra (Gustafson), s így nemcsak gerontológiai, illetőleg gerostomatológiai, hanem igazságügyi orvostani szempontból is jelentősek. Euler a rágószerv öregedésével foglalkozó, 1940-ben megjelent referátumában az öregek fogainak mésztartalmát illetően hivatkozik Schulz 1898-ban közölt vizsgálati eredményeire, s megállapítja, hogy a korral 1,3%-ról 7,1%-ra emelkedik a zománc szénsavas mész tartalma. Eulernek e megállapítását — amelyre ő maga is referátuma megjelenése óta haláláig többször hivatkozott — sok más szerző magáévá tette anélkül, hogy annak helytállóságát akár ő, akár mások ellenőrizték volna. Amikor ezek alapján olyan irányú vizsgálatokba kezdtem, hogy a fogakban ezek a feltételezhető meszesedési folyamatok egyenletesek-e s ennélfogva felhasználhatók-e esetleg életkorbecslésre — hasonlóan a csontok, illetőleg a porcok korral járó mennyiségi változásához — mindenek előtt felkutattam Schulzn&k Euler által idézett munkáját. Ebben meg is találtam a 19, főleg molárisra vonatkozó zománcvizsgálatot feltüntető táblázatban azt a két adatot, amelyre Euler hivatkozik. De találtam olyan adatot is, amely annak éppen ellenkezőjét mutatja. így szerepel olyan adat, hogy 68 éves férfifognak 2,9% volt a szénsavas mész tartalma. Ezek alapján Schulz meg is állapítja, hogy „a zománc kémiai összetételében a korral észlelhető vátlozások olyan csekélyek, hogy azokat konstansnak kell tekinteni. .. a kétéves gyermek fogainak összetétele azonos a 70 éves agg emberével”. Schulz, aki a 19 zománcvizsgálaton kívül 28 fog dentinjének is elvégezte quantitativ vizsgálatát, arra a következtetésre jutott, hogy ,,az analysisek kevés támpontot nyújtanak arra vonatkozóan, hogy az életkor az összetételre észrevehető befolyással volna”. Euler tehát tévesen hivatkozott Schulz vizsgálati eredményeire és az ő közleményein keresztül téves utalás került és terjedt el a vizsgálatok eredményéről a szakirodalomban, így Bürger könyvében is. A szakirodalomban találkozunk azonban szórványosan olyan — általában csak igen kevés vizsgálatra támaszkodó — adattal is, amely az életkorral a mésztartalom kisebbfokú csökkenéséről (Lassaigne: a szénsavas mész csökken, a foszforsavas mész növekszik), illetőleg csekély mértékű gyarapodásáról (Kühns, Sutor, May) tanúskodik. V izsgálat Az ellentmondások tisztázására 61, különböző nemű, 20—74 év közötti személy fogát tettem quantitativ vizsgálat tárgyává. Kizárólag csak érett, felnőtt fogat vizsgáltam, mert a tejfog és a még nem teljesen maturált maradó
