Fogorvosi szemle, 1963 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1963-01-01 / 1. szám
CENTRALOCCLUSIO 21 olyan magasságban, hogy az átellenes fogak nem a stencben, hanem a stencre rakott viaszba harapjanak. A lenyomatvétel és a harapási próba a következőképpen történik : műtétkor a lecsupaszított csontról az egyéni kanállal stenc lenyomatot veszünk. A lenyomatot a helyén tartjuk és az előre elkészített viaszsáncot a kanál orális részére alakított tartásra helyezzük ; előzőleg az asszisztens a viaszsánc occlusalis felszínét kb. 2 mm mélységben, melegített viaszkéssel felpuhítja és utána a sáncot a kanálra helyezve összeharaptatunk. Ezután a lenyomatot a ráhelyezett sánccal együtt kiemeljük ; előbb a lenyomatot öntjük ki kemény gipsszel olyképpen, hogy a mintához gipsztoldalékot alakítunk, az átellenes fogak mintájának megtámasztásához. így a valóságos helyzetnek megfelelő gipszoccludort kapunk, amelyre az implantatum az occlusiós helyzetnek megfelelően pontosan elkészíthető. Ha egyszerre készül teljes alsó és felső protézis, akkor a műtét előtt vett lenyomatok mintáját a centralocclusio megállapítása után occludorba kell helyezni ; az implantatum visszamintázatának csonkjait a műtét előtt elkészített occludorban rögzített centralocclusiónak megfelelő helyzetben és megfelelő magasságúra kell készíteni. Ez az eljárás pontos és eredménye teljesen megbízható. Имре Фельдвари: Постановка централоклюзии при изготовлении имплантата. Излагается способ, при помощи которого при изготовлении субпериостеальных имплантатов снятие слепка и постановка централоклюзии происходит в одной трудовой фазе. I. Földvári: Die Einstellung der Zentralokklusion bei der Bereitung eines Implantats. Ein Verfahren wird beschrieben, mit dessen Hilfe bei der Bereitung von subperiostealen Implantaten die Herstellung des Abdrucks und die Einstellung der Zentralokklusion in einer Arbeitsphase erfolgen. 8. ábra. Csontlenyomat viaszsánccal
