Fogorvosi szemle, 1963 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1963-01-01 / 1. szám
CENTRALOCCLUSIO 19 A Budapesti Orvostudományi Egyetem Fogpótlástani Klinikájának (Igazgató : Molnár László dr. egyetemi tanár) közleménye Centralocclii§io beállítása implantatum készítésekor írta : FÖLDVÁRI IMRE dr. egyetemi docens A centralocclusio pontos megállapítására minden, még a legkisebb fogpótlás készítésekor is feltétlen szükség van. Természetes, hogy a subperiostealis implantatum csonkjainak helyzetét és méretét, az arra épített pótlás szerkesztését is a kezelt beteg fogazatának centralocclusiós helyzete szabja meg. Implantatumhoz a centralocclusiót vagy relatiót többféleképpen igyekeznek rögzíteni. Egyik eljárás szerint, közvetlenül a csontlenyomat megvétele után a lecsupaszított csontra viaszgombócot tesznek — a hídpótlásoknál alkalmazott módszer szerint — és összeharaptatnak. Az így kapott ún. viaszharapást a csontlenyomat mintájára helyezik és az átellenes fogakat a harapási nyomok alapján kiöntve, gipszoccludort készítenek. Ez a módszer — mely a korona és hídmunkák készítésekor is sok hibára adhat okot — mindenképpen elvetendő. Ha a fertőzés lehetőségével nem is számolunk, az így kapott eredmény nem pontos már azért sem, mert a viaszgombócot aligha sikerül pontosan felhelyezni a csont gipszmintájára. Egy másik módszer szerint a nyálkahártya-lenyomat mintájára készítik a harapási sablont, a centralocclusiót pedig a műtét előtt, tehát a lágyrésszel fedett csontról állapítják meg ; így állítják azután occludorba az alsó és felső mintákat. Ezután végzik el az első műtétet, veszik meg a csontlenyomatot, a csontlenyomat alapján készített mintára megmintázzák a csonkvázat. A centralocclusiós viszonyokkal kapcsolatos ellenőrzést és igazításokat a már előre elkészített occludorban korrigálják. Az eljárás pontatlanságát felesleges bizonyítani. Sokkal használhatóbb Kemény—Varga eljárása : a lágyrésszel fedett csont mintájára készítik el a harapási sablont (sellaklemez -f- viaszsánc), és végzik el a szájban a centralocclusio beállítását. Ezt a harapási nyomokkal ellátott sellaklemezes viaszsáncot, a műtét alkalmával olyképpen használják fel újból, hogy a sellaklemez bázisára felpuhított viaszlemezt tesznek — egy vagy két rétegben — majd így a csontra helyezik és összeharaptatnak. Ez az eljárás azért nem előnyös, mert a centralocclusio újra beállítása miatt a lenyomatot a műtét helyéről ki kell venni, helyére a harapási próbát kell visszatenni, tehát a lemeztelenített cson-3. ábra. Egyéni kanálban stenccel vett csontlenyomat a beharaptatott viaszsánccal J ábra. Anatómiai lenyomatra készített egyéni kanál részleges implantatumhoz 2. ábra. Egyéni kanál az okkludorban a ráhelyezett viaszsáneaal
