Fogorvosi szemle, 1963 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1963-06-01 / 6. szám
176 G^lENES DR.—GRÓSZ DR.—ÉLLÖ DR. alkalmazásra. Végigpróbálták a legkülönbözőbb vitaminokat is, elsősorban a Bj,- és B12-vitaminokat. Megkísérelték a lázterápiát (pyrifer, vaccinenrin stb.), az ionthophoresist, a Rtg- és ultrahang terápiát. Ki kell emelni az alkoholt és a novocaint, az utóbbit különösen az impletol vagy coffocain formájában. Az alkoholt részben perifériásán, részben a Gasser-ducba adják kifejezetten roncsoló célzattal. Az összes eddig említett gyógyszerek közül egyedül a novocainnal érhető el azonnali hatás, amely azonban három, legfeljebb hat óráig biztosít fájdalommentességet. Az utóbbi időben, a novocaint több héten keresztül rendszeresen adva, rövidebb-hosszabb ideig tartó fájdalommentes szakokat tudtak elérni. A novocainnak kétségtelenül jól, de rövid ideig tartó hatása indított bennünket arra, hogy egy elhúzódó hatású helyi érzéstelenítőt dolgozzunk ki. Célunk az volt, hogy lehetőleg egy injectióval tartós fájdalommentességet nyújtsunk a betegnek. E célra 5% norcaint (anaesthesin) alkalmaztunk 40% urethán oldatban. Ebből az oldatból a szöveti nedvek hatására mikrókristályok válnak ki, amelyek hosszan elhúzódó érzéstelenséget biztosítanak a környező területen, tehát protrahált, depot hatás érhető el ezáltal. Ez a szer azonban állatkísérletekben toxikusnak bizonyult. Egereken és patkányokon végeztünk kísérleteket az OKI laboratóriumában : egérnek intraperitoneálisan adott igen kis mennyiség (0,05 ml) már halálosnak bizonyult. Ugyanezt észleltük patkánynál subeutan, valamint intramusculárisan adva 0,5 ml-t. A harmadik sorozatban elhúzódó formában adagoltunk 0,2 ml-t subeutan, ami súlyos neerosist okozott a patkányban. E kísérletek után újabb készítményt állítottunk össze. Ennek összetétele : 2,5% norcain, 27% azophen , 1 : 50 000 higítású merfen oldatban. A készítmény sterilitásának ellenőrzése után újabb állatkísérleteket kezdtünk intézetünkben. Wistar patkányoknak subeutan 0,2 ml-t, ill. a nervus ischiadicusba 0,1 ml-t adtunk. Az állat életben maradt. Ezután wyédúséricteket végeztünk. Subeutan két helyen 0,25, ill. 0,5 ml-t adtunk. Kóros reakció sem makroszkóposán sem mikroszkóposán nem volt látható. Ezután ugyanilyen nagyságú nyúlnak subeutan adtunk 1—1 ml-t két helyre, ugyanekkor a n. ischiadicusba 5 ml-t. Az állaton sem lokálisan, sem általánosan nem észleltünk elváltozást, eltekintve a szer hatására fellépő ischiadicus bénulásától. Egy hét múlva leöltük az állatot. Szövettanilag feldolgozva az ideget (haematoxylin-eosin, Spielmeyer-Vogt festés) kóros eltérést nem találtunk. Miután újabb készítményünk állatkísérletekben nem bizonyult toxikusnak, alkalmazását megkezdtük betegeinknél is. 26 esetben alkalmaztuk anyagunkat eddig t. n.-nál, valamint 108 betegnél az orbicularis oculi bénítására hályogműtét előtt. Ez utóbbi abból a célból történt, hogy a 4—6. napon fenyegető hályogseb megrepedését megakadályozzuk. Az ún. tartósított akinesia, melyet dynamometerrel ellenőriztünk, 2—4 hétig tart ; az eredmények jók voltak.* Neuralgiás betegeinknél a gyógyszert a következőképpen alkalmaztuk : a beteg idegág kilépési helyének megfelelően (foramen supraorbitale, foramen infraorbitale, foramen mandibulare, foramen mentale) 1—1,5 ml-t fecskendeztünk be lassan. A befecskendezést követően kb. ^ óra múlva az ideg elágazási területének megfelelően, érzéstelenség lép fel, a neuralgiás rohamok megszűntek. 24 óra után kisebb-nagyobb oedema keletkezik a befecskendezés környékén, mely néhány nap alatt elmúlik Gyulladást, vérzést, neerosist sem neuralgiás eseteinkben, sem szemészeti eseteinkben nem észleltünk. * Részletes kiértékelést szemészeti közleményben adunk.
