Fogorvosi szemle, 1963 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1963-06-01 / 6. szám

170

LAMPÉ DR— SCHWEIGL DR.

Debreceni Orvostudományi Egyetem Fül-Orr-Gégeklinikájáról (Igazgató: Jakabfi Imredr. egyet, tanár) és Stomatalógiai kliniká járól (Igazgató : Adler Péter dr. egyet, tanár)

A részleges és teljes foghiány hatása az arcüreg

térfogatára

LAMPÉ ISTVÁN dr. és SCHWEIGL FERDINAND dr.

Az orr melléküregei közül fogászati vonatkozása csak az arcmelléküregnek, a sinus maxillarisnak (továbbiakban : sm.) van. Az sm. már születéskor megtalálható, hosszanti rés alakjában, teljes kifejlődését azonban csak 12—15 éves korban éri el. A kifejlett sm. vízszintes síkban fekvő, csúcsával az iköböl felé tekintő, kúpalakú üreg. Nagysága rendkívül változatos, igen nagy egyéni eltérést mutat : Brühl (1) szerint átlagosan 10,5,Mead (2) szerint 10—16 ml, míg Krepuska (3) szerint 20—50 ml között változik. Átlagos átmérői: mélysége 34 mm, magassága 33 mm, szélessége 23 mm.

Az sm-szal határos maradófogak, a bölcsességfog kivételével 6—12 éves korban törnek át, és 8—15 éves korban fejezik be fejlődésüket. Tehát a sm. teljes kifejlődése időben megegyezik a maradó fogazat fejlődésének befejeződésével.

A sm. és a fogazat viszonyát általában csak gyulladásos folyamatok kapcsán tartják fontosnak. A kifejlett sm. és a maradó fogazat ezen kívüleső kölcsönhatása nem teljesen világos, az irodalomban kevés közleményt találunk erre vonatkozóan. Ezért tűztük ki célul annak megvizsgálását, hogy a fogazatnak az életfolyamán történő számszerű csökkenése (extrakció vagy lazulása folytán) mennyiben befolyásolja a sm. nagyságát. Feltételezésünk szerint az sm. részlegesen vagy teljesen fogatlan egyéneken nagyobb, mint a teljes fogazatúakon, részint a csökkent nyomási igénybevétel miatt bekövetkező csontresorptio, részint a processus alveolaris felszívódása következtében.

Vizsgálati módszerek

66 friss hullán a fogstatus rögzítése után feltöltéssel határoztuk meg az arcüreg térfogatát. Az alsó orrjáratból a medialis falon keresztül trocart vezettünk az arcüregbe. A mandrin kihúzása után a hátán fekvő hulla fejét úgy fordítottuk oldalra, hogy a fej saggittalis síkja párhuzamos legyen az asztal lapjával. E helyzetből mintegy 15°-kal emeltük a fejet s egyidejűleg ugyancsak mintegy 15°-kal rotáltuk, hogy az orrcsúcs az asztal síkjához közeledjék (1/a—b ábra). így az alul fekvő arcüregben olyan optimális helyzetet teremtettünk, hogy a beléjuttatott folyadék, miután azt teljesen kitöltötte az ostium sinus maxillarison át kifolyva csak az orrlyuk felé távozhatott, és az orrnyílásban jelent meg csepp alakjában (2. ábra).

A feltöltést eleinte felmelegített színes viasszal, majd színes folyadékkal végeztük, tapasztalataink szerint azonban a módszer tisztavízzel is jól értékelhető eredményt ad.

1/a-—b. ábra.