Fogorvosi szemle, 1963 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1963-06-01 / 6. szám
368 ADLER DR.—POLCZER DR. fázisokon belül végzett összehasonlításokban. A fázisokon belüli összehason. várt gyakoriság , , , , , , ,, „ , „ , Utasokban a гттт—-—;—r-r2 hányados haromk ivetellel 2-nel alacsonyabb talalt gyakoriság értéket mutat; e három kivétel az első fázison belül található, amelyet illetően bizonyos differenciálódást mutattunk ki mind a közepek, mind az angularis transformációval végzett vizsgálat alapján is. Ezzel ellentétben a fázisok közötti összehasonlításban csak három esetben marad a hányados értéke 2 alatt. A fázisok közötti összehasonlításokban nyert hányadosok középértóke 3,98, a fázisokon belülieké pedig csak 1,77, tehát az előbbinek felénél is kisebb. A fázisok közötti összehasonlításban a hányadosok értéke leányokon általában nagyobb mint fiúkon, ami megfelel előbb már tárgyalt leletünknek, hogy fiúkon gyakrabban „ölelkeznek” a feltételezett fázisok mint leányokon (1. a 3. táblázatot !). A fázisokon belüli összehasonlításokban hasonló nemi különbséget nem vettünk észre. A várt és talált értékek különbségét statisztikailag a A2-próba Cramér által leírt módosítása segítségével vizsgáltuk ; a különbségek statisztikailag szignifikánsnak bizonyultak. Említést érdemel ezzel kapcsolatban az a megfigyelésünk, hogy jóllehet összesítve ritkábban fordul elő fordított áttörési sorrend mint a véletlen alapján várhatnék, az egyes fogpárokat illetően a f iatalabb évjáratokban gyakrabban észleltük a fordított áttörési sorrendet az elméletileg vártnád. A kérdéses évjáratokban azonban a fordított áttörési sorrendnek mind a várt, mind a talált gyakorisága igen kisszámú. E leletünk azonban arra mutat, hogy „szabálytalanságokat” inkább az egyes fogak áttörésének kezdetén látunk a populációban, ami az áttörés sorrendjét illeti. Az eredmények megbeszélése és következtetések A fogváltás első szakában —- mint közleményünk bevezető részében tárgyaltuk — a fogak áttörésének sorrendje meglepően állandó ; a második szakban azonban igen változatos. Mégis bizonyos szabályszerűség fedezhető fel a második szakba tartozó nyolc fog áttörésében is. A szabályszerűség az egyes fogakat illetően távolról sem olyan szigorú mint az első szakaszban. A jelen vizsgálat különböző módszerekkel nyert eredményei azonban azt mutatják, hogy a második szakaszban is rendezetten, szabályszerűen törnek át a fogak, jóllehet e szabályszerűség nem annyira az egyes fogakra nézve érvényes, hanem inkább a fogak egyes csoportjaira nézve. Vizsgálataink eredményei szerint jogosnak látszik a fogváltás második szakában a közlemény bevezető részében említett három fázis megkülönböztetése. A három fázis különállóságát, megkülönböztethetőségét különböző statisztikai módszerekkel elegendően nagy lélekszámú populáción demonstráltuk. Az általunk megkülönböztetett és bizonyított fázisok különböznek a fogváltás második szakának Heilman által javasolt stádiumaitól. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a második szakasz három fázisa között az elkülönülés nem olyan tökéletes mint pl. a fogváltás egyes szakaszai között. A fázisok közötti „ölelkezést” lényegesen gyakrabban, több személyen észleljük mint a szakaszok közöttit, amely fölöttébb ritka. Mindenképpen ritkábban észlelhető azonban a fázisok közötti „ölelkezés” is, mintsem az esetben lenne, ha a fogak áttörésének a sorrendjét pusztán a véletlen determinálná. A fázisok közötti „ölelkezés” egyébként sokkalta ritkább a fázison belülinél is. Hogy e fázisok közötti ölelkezésnek, azaz a szokásos áttörési sorrendtől való eltérésnek van-e gyakorlati jelentősége pl. az egyes fogak helyzeti rend
