Fogorvosi szemle, 1963 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1963-05-01 / 5. szám
I abban különböznek egymástól, hogy a funkcionális eredetű elváltozások lokalizáltak, míg a parodontosisnál észleltek generalizáltak. Ha a funkcionális pathologia, illetve a parodontosis tüneteinek keletkezési okait tanulmányozzuk, akkor világosan kitűnik az első esetben a túlnyomóan exogen, a másodikban a túlnyomóan endogen eredet (a parodontosis ideg-érrendszeri jellegű megbetegedés — A. I. Jevdokimov, D. A. Entin, E. E. Platonov és mások). Az előbb említettek figyelmen kívül hagyása mindig diagnosztikus hibák forrása. Parodontosisban a fogágy kóros elváltozása e betegség kifejlődésénél feltétlenül szükségessé teszi a funkció változásának figyelembevételét. Parodontosisban a megváltozott funkció káros hatása erősen hangsúlyozott, mivel éppen a fogak támasztó apparátusát támadja meg a kór. Parodontosisban a parodontium funkcionális elégtelensége gyakran már a megbetegedés korai stádiumában tapasztalható. Ennek egyik tünete a fogmedernyúlvány atrophiája. Megjegyezzük, hogy parodontosisban a fogak számának csökkenésével fokozódik a megváltozott funkciónak a fogállcsont-rendszerre gyakorolt traumás hatása. Természetes, hogy parodontosisban a fogágy funkcionális elégtelenségének már a kezdeti stádiumában is döntő szerepe van a parodontiumnak e kórforma további alakulása szempontjából. Ezért a gyógykezelés fő tényezője a protetikai beavatkozás, amely csökkenti a kórosan elváltozott parodontium túlterhelését. A fogállesont-rendszer funkcionális pathológiája okainak és tüneteinek tanulmányozása jelenleg máris megvetette annak alapját, hogy nosologiailag elkülönítsünk egy egész sor olyan elváltozást, amelynek saját jellegzetes tünetcsoportja, lefolyása és kimenetele van. A foggállcsont-rendszer funkcionális pathológiájának tanulmányozása és elkülönítése a vele tünettanilag hasonló parodontosistól, megteremtette az előfeltételt e különböző betegségek pathogenetikai kezelésének kidolgozásához. A fogállesont-rendszer funkcionális pathológiájának további tanulmányozása kétségtelenül ki fogja deríteni egyéb megjelenési formáit és korai tüneteit. Minthogy a funkció formáló tényezőből nemegyszer kóros elváltozásokat előidéző tényezővé válik, ezért a fogbetegek vizsgálata során alaposabban tanulmányozzuk a fogállesont-rendszer funkcionális állapotát, s ne szorítkozzunk csupán az adott fogászati megbetegedés diagnosztizálására, mint pl. periodontitis, gingivitis stb. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy ezek a betegségek gyakran nemcsak önálló stomatológiai megbetegedések lehetnek, hanem egyben a funkcionális pathologia körébe eső tüneteik is. A funkcionális pathologia kifejlődésének megállapítását gyermekeknél elősegíti a fogállesont-rendszer klinikai és röntgenológiai vizsgálata, felnőtteknél ezenkívül nagy segítséget nyújt a jól összeállított és gondosan elemzett odontoparodontogramm* (5. ábra). Az odontoparodontogramm kimutatja a fogállesont-rendszer statusát, funkcionális állapotát, a pathológiás folyamat fejlődésének dinamikáját, alapot ad a parodontosis és a vele rokon betegségformák diagnosztikájához és differenciál-diagnosztikájához, s elősegíti a betegség prognosisának meghatározását. Az odontoparodontogramm alapján kialakítható a gyógykezelés terve, ellenőrizhető a választott gyógymód helyessége. Az odontoparodontogrammok * * Részletesen lásd : „Ucsebnik ortopedicseszkoj sztomatologii” Moszkva, 1962. 154 V. JU. KURLJANDSZKIJ
