Fogorvosi szemle, 1963 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1963-05-01 / 5. szám

FUNKCIONÁLIS PATHOLÓGIA

149

Megjegyezzük, hogy rendellenesen fejlett állcsontok esetén gyakoribb a caries, a parodontosis és más stomatológiai betegség.

A fogállcsont-rendszer elváltozása kialakulhat a fog keményszövetének funkcionális elégtelenségével kapcsolatban is. Létrejöhet akkor is, ha elmarad a fog keményszövetének fiziológiai kopása vagy a fogak kórosan kopnak. Az állcsontok növekedésének és fejlődésének időszakában — különösen a tej szemfogaknál — a kopás elmaradása (a parodontium funkcionális elégtelenségének tünete : a fogmedernyúlványban gyenge a fog ellenállóképessége) következtében az állkapocs állandóan előre (sagittalis irányban) vándorol, s ez a frontfogak ütközését okozza. Kiváltója az állkapocs megváltozott funkciója. Ha elmarad a szemfogak abrasiója, nehezebbé válik az állkapocs kimozdítása a centralocclusiós helyzetből. Ezért a gyermek azt a feltételes reflex-mechanizmustól irányítottan a megváltozott helyzetben tartja. Ilyen esetben az állkapocs túlságosan megnő, de legalábbis megtartja méreteit, míg a felső állcsont a növekedésben elmarad. Az állkapocs fejletlensége esetén viszont az arc madárszerű jelleget ölt, s ilyenkor különösen hangsúlyozottá válnak az orr méretei ; az orr mindig nagy.

A fog keményszövetének pathológiás kopása következtében (1. ábra) az egész arc a korai öregedés jelét mutatja. Az arc öreges kifejezést ölt, ráncok jelennek meg a száj körül, a szájzugok lejjebb kerülnek, mélyülnek az orr-1. ábra. A pathologids kopás következtében az arc alsó részének magassága megrövidült

és ajakredők, az állkapocsízület fejecsei felfelé és hátra tolódnak el (2. ábra). Ilyen esetben a discusok gyakran deformálódnak, és az ízületi fejecsek az ízületi árkok tetején keresztül nyomást gyakorolnak a környező csontszövetekre. A nyomás neuralgiás tüneteket okozhat (fülzugás, glossalgia stb.). Ugyancsak gyakori az állkapocsízület arthrosisa is.

A fogállcsont-rendszer funkcionális elváltozásának létrejöttét elősegítik a carieses megbetegedés olyan szövődményei, amelyek következtében a fogakat el kell távolítani, és a foghiány következtében az állkapocs elveszti támaszát az antagonista fogsoron. A fogak elvesztése mind a gyermekekre, mind a felnőttekre nézve egyaránt káros következményekkel jár. A tejfogak idő előtti eltávolítása vagy a veleszületett anodontia szabályszerűen az állcsontok fejlődésének visszamaradásához vezet. Ilyen esetben a fogváltás ciklusa megbomlik, a fogívek deformálódnak. Ha megszűnik a fogívek épsége, a funkciókiesés következtében a két fogsor fogai bizonyos irányban vándorol-