Fogorvosi szemle, 1963 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1963-05-01 / 5. szám
NORADRENALIN 141 megerősített, ezért klinikánkon vizsgálatokat végeztünk annak eldöntésére, hogy a localanaesthetieumok (elsősorban xylocain) hatását milyen mértékben befolyásolják az érszűkítők. Ennek érdekében részben klinikai összehasonlító vizsgálatokat végeztünk, részint műszeres méréseket, melyeket az alábbiakban kívánunk részletezni. Az érzéstelenítők hatását és hatástartamát a fogak elektromos ingerküszöbének mérésével vizsgáltuk. Erre alkalmas készüléket szerkesztettünk. A készülék három fő részből áll. Első egysége lényegében egy LC generátor, mely csillapított sinus rezgéseket állít elő (2. ábra). A rezgések frekvenciája 1 kHz, mely Engelther, Harnisch és Martin vizsgálatai szerint is a legmegfelelőbb, mivel a pulpaidegek chronaxiája 0,3—0,6 msec, körül van. A készülékkel szabályozható a sinusrezgés kezdő amplitúdója, a hozzá kapcsolt praecisiós voltmérőn leolvasható és bármikor reprodukálható. A készülék második része a registráló katódoszcilloszkóp, a harmadik rész az ún. singlesweep berendezés, mely biztosítja az ingerfeszültség és a Kipp rezgés együttfutását. Az ingerfeszültséget a fogra helyezett egyéni akrilát elektród segítségével vezet-2. ábra. Az ingerküszöbmérö készülék által előállított ingerimpulsus jük, melyben a kontaktust egy amalgám elektród biztosítja. Az indifferens elektródot a beteg a jobb kezében fogja. Amikor a beteg a legkisebb észlelhető ingert érzi, a bal kezében elhelyezett nyomógombbal ad jelzést, mint az audiometriában és az ekkor leolvasott feszültség jelenti tulajdonképpen a fog pulpájának elektromos ingerküszöbét. A vizsgálandó anaestheticumból 0,2 ml-t adunk az ép nagymetsző fog gyökércsúcsi tájékára, majd a beadástól kezdve szabályos időközökben mérjük az ingerküszöb emelkedését, csökkenését és a kezdeti ingerküszöb beálltát. Az ingerküszöb változásának időbeni lefolyását idő-feszültség diagramban rögzítettük, mely a különböző hatású anaestbetikus anyagoknál másként alakult. Az összehasonlító vizsgálatokat 2% xylocainnal, 2% xylocain + 0,001% adrenalinnal és 2% xylocain -j- 0,02% noradrenalinnal végeztük. A kísérleteket 16—16 betegen hajtottuk végre, kiknél az egyéni ingadozás kiküszöbölésére mind a három szert kipróbáltuk. Eredményeink azt mutatták, hogy az adrenalin lényegesen emeli a xylocain hatásmélységét, tehát a maximális ingerküszöb-feszültség értéke magasabb, mint adrenalinmentes esetben és lényegesen megnyújtja a hatás időtartamát is. Ez is amellett bizonyít, hogy az érszűkítők hatása nélkülözhetetlen, amint ezt Simon is leszögezi közleményében. Az adrenalinnál is intenzívebb hatásmélység és hatástartam érthető el azonban 0,02% noradrenalin alkalmazása esetén, mely összefügg a jobb vasoconstrictor effectussal (3. ábra). Az ábrán látható a három anyag ingerküszöbének alakulása, mely grafikon szemléltetően ábrázolja, hogy a xylocain 2% conc.-ban önmagában kis fokban emeli csak a pulpa elektromos ingerküszöbét, átlagértékként 16 percig. Előbbi
