Fogorvosi szemle, 1963 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1963-05-01 / 5. szám
138 VÉGH JÁNOS DR. tesen vesznek részt a m. verticalis linguae alkotásában, vagyis lényegében a m. verticalis linguae nem önálló intralingvális izom. És végül a m. palatoglossus a lágyszájpadról ívalakban lehajlik, ugyanakkor a m. transverus linguae pedig izomrostjaival felhajlik, s így egymásba fonódva körizom módjára veszik körül a garat bemenetét. Jól kiértékelhető Bouwiére bonctani ábráján, hogy a nyelvizmok komplex funkciója a varratokra a sebgyógyulás folyamán állandóan zavaró ingerként hat, bizonyos mértékben akadályozza a gyógyulás biológiai folyamatát (1. ábra). A nyelvvarratok szituációs elhelyezésénél tehát figyelembe kell venni a funkcionális klinikai anatómiai viszonyokat is, vagyis az extra- és intralingvális izmok mechanizmusát, funkcióját, a szinergista és antagonista izomhatásokat. A nyelvsebajkak alápreparálásával, mobilizálásával még jobban kihasználhatjuk a szövetrugalmasságot és így nagyobb hiányt is zárhatunk egyszerű csomós varratokkal. A nyelvsebszélek alápreparálása azonban mindig kétélű fegyver, mert amíg rugalmasságuk lehetővé teszi, hogy a sebszéleket nagyobb mértékű hiányok fedésére használjuk fel, addig az ellenkező irányú izomerők (elsősorban a már tárgyalt extralingvális izmok) hatása kifejezettebben érvényesülhet feszülés formájában. A nyelv-próbakimetszésnél ezt figyelembe kell vennünk. Ezért van az, hogy nagyobb kimetszett nyelvsebnél az erőszakolt feszülés mellett történő varrás után gyakori a dehiszcencia és a szövetnekrózis. Ez az egyszerű magyarázata annak is, hogy a próbakimetszés helye másodlagosan gyógyul és nyelv-fissura marad vissza. A nyelven a sebszéleket mindig horgas-csipesszel, kíméletesen fogjuk meg és a szélektől legalább fél centiméterre szúrjunk be. Az egyes öltéseket a legnagyobb távolság felezési pontjain helyezzük el. Az öltésekkel ellátott nyelvsebet a varrat eltávolításáig naponként 3%-os hidrogén peroxiddal két - szer-háromszor lemossuk. Az exciziós seb terület kisebb artériáit nem kötjük le, hanem finom érfogóval (moszkito) megfogjuk és azt levétel előtt megcsavarjuk, zúzzuk. A kiserek záródása spontán is bekövetkezhet, mert az elszakadt, vagy átmetszett ér végei először összehúzódnak s intimájuk rozetta alakban befelé fordul, a centrális fekvésű endothelsejtek által ugyanakkor vérrög képződik, amely az érlument zárja. Az erek összehúzódását befolyásolják még a nyelvizmok kifejezett kontrakciói is. Nagyobb nyelvartériákat a legfinomabb catguttal (000-00-0-ás) kötjük le (bár ez ritkábban fordul elő nyelv-próbaexcizióval kapcsolatosan). Általános tapasztalat, hogy a nyelv ventrális felszínén végzett műtétek után (bármilyen kicsi metszésből is induljon ki) gyakori a szájfenék laza kötőszövetében ijesztőnek imponáló utólagos bevérzés a kapillárisokból. Ez azonban néhány nap alatt nyom nélkül felszívódik és különösebb kezelésre nem szorul. Ha a kimetszett nyelvseb mélyre terjedő és csak felszínesen zárjuk transzmukozus öltésekkel, akkor a mélyben ,,holtüreg” marad vissza. A holtüreg a szövetekre szívó hatást gyakorol, ami a szövetnedvnek a sebbe áramlását és vérzést indíthat meg. Az ilymódon keletkezett folyadékgyülem, illetve vérömleny (haematomaseroma) nyomást gyakorol a szövetekre, rontja azok keringését, ödémát vált ki, elválasztja a szövetrétegeket (szigetelőréteg) és a sebgyógyulást megakadályozza. Holtüregképződés elkerülése céljából a nyelvizomba hatoló művi sebzésnél ún. süllyesztett felszívódó varratokat alkalmazunk. Ha a nyelvkimetszés a dorzális és ventrális felszínre is ráterjed (pl. ék alakú kimetszésnél), akkor először következik (vérzéscsillapítás után)
