Fogorvosi szemle, 1963 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1963-04-01 / 4. szám
KÖNYVISMERTETÉS 125 szószerint értem, mert a szűkre szabott szöveget bőségesen illusztrálja eredeti ábrákkal, melyek túlnyomó része a reprodukcióban is szép és csakugyan azt mutatja, amit a szerző demonstrálni kíván. Hogy a gyermekfogászat anyagából milyen elvek szerint választotta ki Tóth Pál azt, amit tárgyal, nem tudtam felderíteni. Nyilván a szerző egyetemi előadásai nyomán alakult ki a könyv anyaga a „fedések” lehető elkerülésével. A fedést a referens — ellentétben az oktatás reform célkitűzéseivel — nem elkerülhető rossznak, hanem jónak és szükségesnek tartja, mert a tanuló számára ismétlést jelent, tehát segítséget nyújt a tananyag mélyebb szintű elsajátításához ; különösképpen akkor, ha ugyanazon kérdést az egyes tárgyakban különböző megvilágításban tanulja. Akármilyen elvet követett is Tóth Pál a tárgyalt anyag megválasztása során, a könyvben leírt részletek többségükben jól sikerültek, ha fordult is elő olyan hiba, melyet nagyobb figyelemmel el lehetett volna kerülni. A hibákat nem részletezve, néhány zavaró tévedést kiemelnék, hogy az oktatás során elkerülhetővé váljék, illetve korrigáltassék. Téves a könyv adata az ivóvíz művi fluorozását illetően, mert 1 liter vízre nem 1 mg NaF-t, hanem 1 mg F—-iont adnak, azaz mintegy 2,2 mg NaF-t. A SrCl2 ecsetelés, valamint a Gottlieb-féle impregnálás hatástalanságát többen is bizonyították ; felesleges ezen hiábavaló, időtrabló kezelési módok propagálása. Alul a szemfog nem néha jelenik meg korábban az első kisőrlőnél, hanem az eseteknek több mint 50%-ában, különösképpen leányokon. A foszfor vegyjele P és nem Ph. A közölt dentitiogram és odontogram alapján aligha jön rá valaki, hogy miként és mire kell ezeket használni, ezt a szövegből sem tudja meg. A „fogszabályozás” tárgyalása 8,5 oldalon szükségszerűen felületes és semmitmondó ; hasonlóan csak közhelyeket tartalmaz a gyermekfogászatban dolgozó fogtechnikusról írt 23 sor is. Tóth Pál könyvének vannak azonban igen jó részei is. Szeretném megdicsérni a gyökérkezelés Tóth Pál által ajánlott módszerének rövid, túlértékeléstől mentes leírását, a fogeltávolítás javallatainak pregnáns tárgyalását, a maradó metszők baleseti sérüléseinek megbeszélését. Helyesen értékeli az első nagyőrlő extractiójából származó hátrányokat és várható előnyöket, az ún. elcsiszolást. Egészében véve folyamatos, csevegő stílusban megírt, kellemes olvasmány Tóth Pál könyve, amelynek szinte minden sora mutatja, hogy a szerző csakugyan csinálja azt, amiről ír, s hogy a gyereket szereti. Címét én elhibázottnak tartom, mert többet ígér, mint amit megtart ; nem „gyermekfogászat”, hanem inkább csak „bevezetés a gyermekfogászatba”. Mint ilyen azonban egészében mégis sikerült mű, amiből sok hasznot húz, aki figyelemmel tanulmányozza. Éppen ezért melegen ajánlom mindenkinek a figyelmébe, aki gyermekek fogkezelésével akár szakmai szeretetből, akár véletlen vagy kényszer folytán foglalkozik. Adler Péter dr. Fortschritte der Kiefer- und Gesichts-Chirurgie. A német Állcsont és Arcsebészeti Társaság 11-ik, 1961 júniusában megtartott évi nagygyűlésének előadásai. Összeállította : Prof. dr. dr. Karl Schuchardt. Georg Thieme Verlag, Stuttgart, kiadványa, 1962. 202 oldal, 215 ábrával. A német Szájsebészeti Társaság nagygyűléseiről minden esztendőben megjelenik az előadások szövege. Ez a VIII. kötet. A kongresszus tárgya az arctájék rosszindulatú daganatainak komplex kezelése volt. A tárgyalások anyaga két részre osztható. Az egyik azokkal a sebészi beavatkozásokkal foglalkozott, amik a sugaras gyógykezelés kiegészítéseként végzendők a rosszindulatú daganatos betegeken. A másik fő témacsoport azokkal a sebészi módszerekkel foglalkozik, amelyek a sugaras gyógykezelés után bekövetkező arctorzulásokat rekonstrukciós és plasztikus sebészi módszerekkel igyekeznek korrigálni. Harminc előadás hangzott el a kongresszuson, és természetesen ezeknek részletes ismertetése túlhaladná e tájékoztató könyvismertetés kereteit. De végeredményben összefoglalásként azt lehet az előadások tartalmából leszűrni, hogy ezen a téren is a leglényegesebb a minél előbb végzett sugárkezelés, mert ez a gyógyításban is a legeredményesebb és ennek elvégzése után marad a legkisebb torzulás, természetesen a kis torzulást könnyebb plasztikai sebészi módszerekkel helyreállítani, mint a nagyobb hiányokat. Az előadások nagy része azokkal a módszerekkel foglalkozik, amik a sugárártalom elkerülésére a legalkalmasabbak. Külön előadások számoltak be a sugárbiológiai hatásmechanizmusról és azokról a vizsgálatokról, amik a sugárártalom létrejöttéhez vezetnek. Több közlemény azokkal a módszerekkel ismerteti meg az olvasót, amelyekkel több-kevesebb biztonsággal megítélhető a sugárártalom foka a plasztikai műtétek sikere szempontjából. Nagyon hasznosnak látszik e könyv főleg azért, mert ilyen összefüggő tárgyalásban ismertetett téma lehetővé teszi, hogy a hatalmas, erre vonatkozó irodalomban hosszabb könyvtári búvárkodás nélkül eligazodjon az olvasó. A könyv kiállítá-sában méltó társa az előzőleg megjelent hét kötetnek. Varga István dr.
