Fogorvosi szemle, 1963 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1963-03-01 / 3. szám
90 VASVÁRI JENŐ DR. összefüggés a diabetes fennállási ideje és a folyamat súlyossága között, akár a fogak elvesztésének ütemét nézzük, akár a negatív és pozitív esetek arányát. Ezért található meg a beteganyagban a rapid fogelvesztéstől a magas korban hosszú betegség ellenére is megtartott fogazatig minden fokozat. A parodontopathia legsúlyosabb szakasza sokszor a diagnosis előtti időszak. A kórisme felálbtása után az insulin therápia hatására a vércukorérték normalizálódik, a fogágy kóros folyamata megáll, sőt vissza is fejlődhet, bizonyos mértékben. A további progressziót az újabb hyperglykaemiák okozzák diaetahiba, insulin resistentia, intercurrens betegségek, terhesség vagy a szervezet egyéb túlzott megterhelése következtében. A bekövetkező therápia ezeket az újból elkezdődött folyamatokat ismét megállítja. Természetesen a már elvándorolt, kilazult fogak már nem tudják elfoglalni újra a régi helyüket, locus minoris resistentiae lesznek akár általános, akár diabe teses parodontopathia szempontjából. A cukorbetegek statisztikájának tapasztalatai fontos teendőkre hívják fel a figyelmet : 1. A diabeteses parodontopathia megelőzése és korai diagnózisa érdekében a diabetessel foglalkozó belgyógyászati tankönyvekben és előadásokban, közleményekben foglalkozni kell a fogágy tüneteivel is, foglalkozni kell a prediabeteses időszakban kezdődő formával is, amely sürgős beavatkozást kíván és amelyben egy terheléses vércukorvizsgálat már kiderítheti a kifejlődőben levő cukorbajt, tehát korábbi diagnózist tesz lehetővé. Tekintettel a diabetes öröklődő formáira, a hozzátartozók már preventive fogászati megfigyelés alatt lehetnének. 2. A manifest cukorbajosokat fogászati gondozásban kellene részesíteni, úgy, ahogy úttörő módon Horn Zoltán bevezette a belgyógyászati gondozást. A fogágy állapotát a betegség lefolyása alatt állandóan ellenőrizve a gyulladások kezelésével, a keletkezett hiányok gyors pótlásával, rendellenességek megszüntetésével — természetesen a vércukoremelkedések kiparirozásával együtt — a diabetes dacára is el lehetne érni, hogy a betegek nagyrésze olyan jól karbantartott fogazattal rendelkezzen, mint például V. Gy. 60 éves beteg, akinek 31 éve fennálló cukorbaja mellett 24 foga és ép parodontiuma van. összefoglalás 210 kórházi diabeteses beteg 90%-a bizonyult parodontopathiásnak. A folyamat súlyossága nincs egyenes összefüggésben a korral és a betegség fennállási idejével. A folyamat a hyperglycaemiától függő aktív és inaktív szakaszokból áll, regressio is lehetséges. A fogágyfolyamat egyharmadrészben a diabetes kórismézése előtt keletkezik. Szükséges lenne az általános orvosok és a belgyógyászok figyelmét felhívni a diabeteses parodontopathia jelentőségére. A diabetesesek fogászati gondozását be kellene vezetni. Irodalom 1. Parma, C. : Paradentologie 1, 5, 1947. — 2. Parma, C. : őst. Ztsch. für Stomat. 11. és 12. 481, 537, 1949. — 3. Sallay, K.: F. Sz. 46, 189, 1963. — 4. Sugár, L.: F. Sz. 398, 1968. — 6. Sugár, L. : Szájbetegségek. Medicina 1959. — 6. Szántó, Gy. : F. Sz. 43, 282, 1950. — 7. Ulrich, К. H. : Stomatologische Beobachtungen hei Diabetiker. Halle, 1954. Marhold. F.H3 Вашвари: Оценка стоматологического исследования у больных сахарным диабетом. Автором выполнено стоматологическое исследование у 210 больных сахарным диабетом, находящихся у больнице. Результат был им оценён статистически. У 90%
