Fogorvosi szemle, 1963 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1963-03-01 / 3. szám

84

VASVÁRI JENŐ DR.

ben (2. ábra). A frissen diagnosztizáltak száma 47 volt, 3 évnél rövidebb betegség 93 esetben volt, 3 évnél régebbi 117 esetben, ebből 10 évesnél régebbi betegség volt 55. A maximális fennállási idő 33 év volt. A számtani középarányos 5,9 év.

(Ulrich 500 betegről készített statisztikájában az átlag 8 év. Joslin szerint a diabetesben elhaltak betegség fennállási átlaga 14 év.)

A betegek kora és a betegség fennállási ideje között nincs egyenes összefüggés. Fiatal és idős korban egyaránt fordul elő friss és régi betegség.

Az anamnézis és a fogászati vizsgálat alapján a betegek négy csoportba voltak beoszthatok. A beosztás Sugár L.: Szájbetegségek c. könyvének felfogása szerint történt.

Természetesen, mint minden csoportbeosztás, magán viseli az önkényesség bélyegét. Különösen előrehaladott esetekben nehéz az összeszövődött kórformát beskatulyázni. Ha parodontosisos és atropiás tünetek is voltak, ezek inkább a degeneratív csoportba kerültek, rendszerint az elfajulás tünetei prevaleáltak. A parodontosisos, ill. atrophiás csoportokban szereplők között több-kevesebb mértékű gyulladásos tünetek is találhatók. A csak gyulladásos jelenségeket mutató betegek külön csoportba kerültek.

1. csoport : 21 beteg teljesen ép fogággyal és negatív anamnézissel. Ez 10%-nak felel meg, a kórosak összesen 90%-ot tesznek ki.

Az irodalomban egyedül Wiscotzky számol be 100%-os kóros fogágyállapotról, Entinnél 91, Hilmingnél 94, Beyernél 92 a kóros százalékszám, Roccia 75, Zils 71, Weichardt és Loos 68, Ulrich 67, 8., Leesch 63, Roth 58,8%-ot- találták, míg Butka 51,9., Harndt 50, Marquardt 46, Prieset 29 és Butz mindössze 14,9%-ban mutatott ki kóros fogágy állapotot. Az igen különböző eredmények egyik oka kétségtelenül a betegek kis száma, pl. Leesch betegeinek száma 29 volt.

A caries frekvencia igen alacsony volt már a betegek korának megfelelően is, ez nem került feldolgozásra, a gyökérfolyamatok sem.

2. csoport: 16 gingivitises, parodontitises beteg. Többnyire körülírt, főleg az elülső fogakra localizált felszínes folyamat. Kevés generalizált, kevés mélybeterjedő gyulladás. Két hypertrophiás gingivitis volt.

3. csoport: 134 parodontosisos beteg. Ez foglalja magában a betegek többségét, (63,8%). Ebbe a csoportba kerültek azok a betegek is, akiknél a folyamatot csak az anamnézis alapján lehetett rekonstruálni, mert már fogatlanok voltak. Enyhe, közepes és súlyos esetek körülbelül egyforma arányban szerepeltek. A domináló degeneráció mellett 30 esetben gyulladás, 12 esetben atrophia is volt. Nagyobb tartarust csupán 6 alkalommal lehetett találni.

4. csoport: 39 atrophiás beteg. Súlyosság szempontjából az előbbihez hasonló az eloszlás. Itt 7 esetben volt enyhe gingivitis és 4 esetben komolyabb tartarusképződés.

Gyulladás 40—70 óv között a legtöbb, az egyes korcsoportban maximálisan 15 %-ot képvisel. Atrophia fellép a fiataloknál is, leginkább 45 év fölött találjuk, aránya 10—30%. Parodontosis a 25. évtől végig szerepel, mint a legnagyobb csoport (57— 92%).

Ha korcsoportok szerint vizsgáljuk a három kóros csoport arányát, ez 30. óv fölött bizonyos ingadozástól eltekintve állandónak bizonyul. Igen érdekes tény, hogy ez az arány a betegség fennállási idejének tükrében is stabilnak bizonyul és nagy vonalakban megegyezik a korszerinti aránnyal.

Az ép fogággyal rendelkező betegek aránya friss és régi diabetesnél egyaránt 10% körül van. A korszerinti görbe a fogágybetegségek általános morbiditásának megfelelő : 20 év alatt a betegek felének ép a parodontiuma, majd a kórosak aránya fokozatosan nő, egészen az 50. évig, ezen túl kissé csökken (L. 3. ábra).

A 210 beteg fogainak száma összesen 1839, az egy betegre eső átlag 8,7 fog. Nagy különbségeket mutat az egyes csoportok külön kiszámított átlag-