Fogorvosi szemle, 1962 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1962-02-01 / 2. szám
eo CSERNYEI GYULA KÜLFÖLDI KÖZLEMÉNY Csernyei Gyula professzor earieskulató munkássága Csernyei Gyula professzor 1892-ben született Budapesten. Egyetemi tanulmányait Parisban és Budapesten végezte. Az első világháború alatt már mint fogorvos működött. 1922-ben kivándorolt. Olaszországba, 1925 óta Milánóban folytat gyakorlatot. A Milánói Állatorvosi Fakultás Élettani Intézetében végezte szövettani, bakteriológiai, röntgenológiai módszerekkel carieskutatásait. Több mint 120 közleménye jelent meg, melyek nevét a nemzetközi szakirodalomban jól ismertté tették. 1934-ben a Milánói Egyetemen docenturát kap. Hazai szakkörökkel mindenkor kapcsolatban volt, gyakran írt magyar fogászati lapokban és tartott előadásokat rendezvényeinken. I960 novemberében a Szakcsoport tudományos ülésén beszámolt három évtizedes kutató munkájáról. Az alábbiakban összefoglaljuk előadásának lényegét. Csernyei kutatásai kezdetén revízió alá vette a Miller-féle teória alapvető tételét, mely szerint a tejsav a kórokozó tényező és eszerint a tej savnak, illetőleg a tej savas kalciumnak jelen kell lennie a felpuhult dentinben. Azonban a tejsavnak sem a felületes, sem a mély rétegekben nyoma nem volt. A felpuhult dentin vizes kivonata gyakran adott savanyú reakciót; ez a savanyú reakció azonban foszforsavtól származott. Ezek az első eredmények már nagyon kétségessé tették, hogy külső tényező szerepeljen a caries megindulásában és lefolyásában. A szájban végzett nyálreakciók eredményei mind neutrálisak voltak, megjegyzendő, hogy ez időben divatos volt a savanyú vegyhatású nyálnak tulajdonítani a cariest. Azzal a meggondolással, hogy a dentin egész életen át való képzését a fogbél végzi (tehát úgy az organikus, mint az anorganikus komponensét), szükségesnek látszott az ép és a cariosus fogakon a pulpa pH és a pufferképesség meghatározása. Elektrometrikus meghatározással az ép pulpa pH-ja középértékben 7,44 volt, a termikus ingerre nem reagáló cariosus fogak pulpájának pH-ja 7—7,2, a termikus ingerekre reagáló fogak pulpájának pH-ja pedig 5,76—6,64 között volt. Miután a pulpa felől a fogszövetek gyengén alkalikus szövetnedvvel lesznek átitatva és a nyál neutrális reakciójú, keresni kellett egy olyan faktort, amelyik lehetővé teszi ebben a neutrális, gyengén alkalikus környezetben a foszforsav leválasztását a fogállományból. Így jutott Csernyei a gondolatra, hogy foszfatázéval kezdjen kísérletezni. Tényleg sikerült is neutrális környezetben a kemény szövetekből, dentinből, csontból és zománcból foszforsavat leválasztania, a neutrális folyadék savanyú lesz, míg a kontroll neutrális marad. Ez a tény alapvető fontosságú úgy a caries lényege, mint a fogak kémizmusának szempontjából, megállapítást nyert, hogy a kemény szövetek organikus része és a kalciumfoszfát közt vegyi összeköttetés van, továbbá, hogy a kemény szövetek demineralizációjához nem szükséges sav. A vegyi összeköttetést eléggé bizonyítja, hogy foszfatáze hatására lehasad a kemény szövetekből a foszfát : a foszfatáze csak észterszerü kapcsolatból hasítja le a foszfátot, anorganikus foszfátból nem. A caries szempontjából pedig azért alapvető fontosságú, mert így érthető meg, hogy a neutrálisalkalikus környezetben a cariosus dentin mélyebb rétegeiben és a dentinben
