Fogorvosi szemle, 1962 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1962-02-01 / 2. szám
ÁLLCSONTCYSTÁK 49 épnek látszik (1. ábra). A második ábra a műtét után készült hat hónappal. A képen láthatjuk, hogy az összes fogak megmaradtak és a műtét óta eltelt 6 hónapban igen komoly osontregeneratio indult meg. Ez az eset is bizonyítja, hogy milyen fontos a pontos diagnózis felállítása a lehetően elérhető legjobb eredmény érdekében. 6. M. G. 26. éves. Anamnesis: A |6 extractiója utáni állapot. Tenyérnagyságú gyulladásos infiltráció a mandibula megfelelő részén superinfectio követkéz tóben. Maga a csont is duzzadt. Inficialt radikularis cystára gondolunk. Rtg. felvétel : tyúktojásnyi csontcysta a 5-től a mandibula szögletig. Th. konzervatív sebészi. Műtét közben spontán törés a |7, 8 területén. A cysta üregébe csont-nyálkahártya lebenyt fektetünk, majd a törés miatt sínezés. Ilistológiai lelet : a lágyrész darabkák gennyes-gyulladásos granulatiós szövetből állnak melyben vékony tűformájú, kristályszerkezetű idegentestek körül képződött sok idegentest — óriássejt látható. Sok helyen nekroeis és eltályogosodás. A helyenként látható erős fénytörésű vékony tűformájú, kristályszerkezeti! idegentestek, morphológiai eszközökkel tovább nem differenciálhatok. Jodoformporról lehet szó, amit a fertőzés után az alveolusba szórtak, vagy a jodoformos csíkkal vittek be. Továbbiakban spongiosus csontrészeket láthatunk a csontvelőtér fibrosus elváltozásával, valamint csontújraképződési és csontpusztulási folyamatokat, amelyek az osteodystrophia fibrosa localisátánál található képre hasonlítanak, illetve az inficiált mesenchymalis csontcystáknál mint secunder csontelváltozások láthatók. A klinikai képet, a műtét közben látottakat, valamint a histológiai leletet összehangolva a diagnosis inficialt mesenchymalis csontcystának felel meg. Ezen esetünket keveredési, illetve átmeneti formaként kell értékelnünk. A csontvelőtér fibrosus folyamatait, valamint a csontokon megfigyelhető átalakulási formákat, amelyek főként mint osteoblast — Osteoklast funkcióváltozásoknak tekinthető a 3. és a 4. ábrák szemléltetik. 6. K. M. 22 éves. Anamnesis: Négy héttel azelőtt vette észre, hogy jó cseresznye nagyságú, nyomásra nem fájdalmas duzzanata van, a 7—4| fogai alatt az áthajlási redőben. Rtg. lelet : Periapicalis ostitises folyamat a 6|-on. A 5—3| vitalis fogak alatt kevéssé élesen elhatárolt felritkulás, mely cystának imponál, s röntgenológiailag semmi összefüggés nem fedezhető fel a 6 gócával. Hisztológiai lelet: A lágyrész kötőszövetből áll, részben nyálkás fellazulással, kevés rostképződéses nekrotikus szövetdarabkákkal. Látható még granulatiós szövet vérzésekkel, egy kis nekrotikus csontdarabkával és újraképződött csontnak kisebb részeivel. Ezen szövetrészek között nagytömegű vércsomók láthatók. Ezen leletből biztos diagnózist nem lehet felállítani, legfeljebb myxomára, vagy óriássejtes tumorra gondolhatunk. A dekalcinált csont histológiailag spongiosus szerkezetű csontgerendácskákat mutat lamellás képződésekkel, valamint ezekhez csatlakozó puha részekkel. Más helyen nyálkahártyaszerűen feloldódott szövet van, többnyire orsóalakú sejtekből, vékony kollagén rostképződéssel, valamint közben számtalan kisebb és nagyobb véredényekkel. A röntgenképet, a műtét közben látottakat, valamint a hisztológiai leletet együttesen kiértékelve azt kell mondanunk, hogy a csontfolyamat egy olyan nyálkás fibrosus stádiumban volt, ami megfelel a mesenchymalis csontcystáknak a központi óriássejtes tumorokká válás egyik átmeneti állapotának. A szövetátalakulások tényét bizonyítják esetünk szövettani leletei is az 5., 6., 7. ábrák. Az utolsó esetünkben ismertetendő 15 éves beteg kórlefolyása különösen alkalmasnak látszik arra, hogy mind az életkort, mind a röntgenleletet, de különösen az ismertetendő hisztológiai képet illetően, hogy egyrészt a mesenchy-7. ábra
