Fogorvosi szemle, 1961 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1961-02-01 / 2. szám
KÖNY VISMERTETÉS 61 nem kiélt terület, hanem nagyon is élő”. Ez abból is látható, hogy Anderson könyvének régebbi kiadásaiban csak az Angle iskola által konstruált gyógyító apparátusokat ismertette és azokról az eredményekről számolt be, amiket azokkal lehetett elérni. Ebben a IX. kiadásban már sok tekintetben eltér az Angle iskola elavultnak mondható tanainak ismertetésétől. így például mindjárt a bevezetésben és az I. fejezetben tárgyalt esetekben nem perhorreszkálja a foghúzást, ha annak kellő indikációja van. A II. fejezetet Weinberger mint társszerző írta és a fogszabályozás történetét ismerteti bőven és érdekesen. Szinte mintája ez a fejezet annak, hogy milyen legyen egy szakmatörténelmi munka, hogyan illeszkedjék bele a történelmi ismertetésbe valamely szaktudomány fejlődésének illusztrálása. A III. fejezet a normális okkluzióval, a IV-ik a „malokkluziókkal” foglalkozik. Ez a fejezetcím ellentétben állónak látszik azzal a megállapításommal, hogy Anderson könyve elszakadt az Angle iskola hagyományaitól. Ma már inkább disgnathiáról beszél a fogszabályozó, ezzel is hangsúlyozva, hogy nem a fogak hibás okkluziója a betegség, hanem az állcsontok vagy még távolabbi koponyarészek fejlődési rendellenessége. Anderson könyvében a cím malokklusio maradt, de a fejezet az okkluzió rendellenességei mellett az állcsontok alaki hibáját is feltárja. A terjedelmes V. fejezet az etiologia és a Vl-ik fejezet a diagnózis kérdéseivel foglalkozik. Ez utóbbi fejezetben is megmutatkozik a fél évszázad haladása, mert az Angle diagnosztika rövid ismertetése mellett legtöbb helyet a radiographia, a photostatica, sőt a gnathostatica foglalja el. Ebben a fejezetben ismerteti a kephalometria adatait is. A növekedés és a növekedés alatti változások rendkívül fontos és érdekes tárgyalását a nagynevű B. H. Broadbent-re bízta Anderson. Külön fejezet foglalkozik a fogeltávolítás orthodontiai vonatkozásaival. Az is az Angle tanok revíziójára vall, hogy a fogeltávolítást is a gyógyítás egyik módjaként ismerteti. A IX-ik fejezet a fogelmozdulások alatt bekövetkező szöveti elváltozásokról számol be. A X. fejezet a megelőzés és az indikáció kérdéseivel foglalkozik. Itt nagy hangsúlyt kap a gyermek szájállapotának, átélt betegségeinek, idegrendszerének, külső körülményeinek értékelése a fogszabályozási anomáliák keletkezésében. A XI—XIX. fejezet a fogszabályozó készülékek ismertetését tartalmazza. Ezekben a fejezetekben taglalja a könyv a gépek alkalmazkodásmódját, hatásmódját, külön-külön minden egyes készüléktípusra vonatkozólag. A klasszikus Angle készülék és annak minden módosított alakja, a könyökrögzítéses ív, a szalagív, továbbá a nyelvi íves gépek és a különböző kivehető készülékek szerepelnek a fejezetekben. A XX. fejezet a retencio módszereit tárgyalja, talán kissé túlságosan is a mechanikai nézőpontot kiemelve. A XXI. fejezet a fogszabályozással kapcsoltos műtéti eljárásokat ismerteti, főleg a maxillaris prognathia, a nyílt harapás és a progenia műtéti javítását. Hely jutott még a lágyrészek plasztikai műtétéiről való megemlékezésnek is. Minden fejezet után bő irodalmi felsorolás teszi lehetővé a könnyű tájékozódást a megfelelő közlemények között. A kitűnő ábrák, a nyomtatás technikai tökéletessége, a papír minősége, az ízléses kötés, emeli a könyv szellemi tartalmának értékét. Varga István dr. Th. Kirsch : Strahlengefährdung und Strahleiischutz in der zahnärztlichen Röntgendiagnostik. (Sugárártalom és sugárvédelem a fogorvosi röntgendiagnosztikában). Dr. Alfred Hüthig Verlag, Heidelberg. 1960. 54 oldal, 47 ábrával. Az ionizáló sugarak felfedezése és az emberiség szolgálatába állítása igen sok haszonnal járt. A röntgensugarak alapvetően változtatták meg az orvosi diagnosztika lehetőségeit is. A sok haszon mellett sok kár is mutatkozik. Az emberiség a természetes és mesterséges ionizáló sugárzások részéről olyan terhelésnek van kitéve, amely már veszélyt jelent a most élőkre is, de főleg a jövő generációjára. Ez vezeti a röntgennel foglalkozó orvosok és főleg szakorvosok zömét, mikor gyűléseken és közleményekben kísérlik meg a sugárveszély nagyságát közismertté tenni. Egyúttal módozatokat is közölnek a sugárveszély csökkentésére. Kirsch könyvecskéje speciálisan a fogorvosok számára íródott és igen érdekes adatokat közöl. így pl. különböző szerzők adatát arra vonatkozólag, hogy a teljes fogstátust mutató röntgenképek készítésekor a gonadokat is jól mérhető sugárártalom éri. A könyvecskében e megállapítás alapján különböző módokat ajánl a sugárvédelemre. Külön a betegek és külön az orvosok számára. Ezek közül leglényegesebb az orvos védekezésére ajánlott egyszerű módszer : az exponáló automatához vezető zsinórnak 3—4 méteres hossza. Ez lehetővé teszi, hogy a röntgenező orvos vagy asszisztens a sugárnyaláb mögé állhasson és olyan távolságra, hogy szekunder sugarak se érhessék. A kitűnő papíron jó ábrákkal illusztrált könyvecskét minden röntgennel foglalkozó személynek melegen ajánlom. Varga István dr.
