Fogorvosi szemle, 1961 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1961-02-01 / 2. szám

38

PASTINSZKY ISTVÁN DR.

debilis gyermek, b) minden gyermeknél, akinél a pubertas késik és eunuchoid testarányok vannak ; c) minden gynekomastiás gyermek ; d) minden olyan gyermeken, ahol a másodlagos nemi jellegekkel egybevetve a herék kicsinyek ; e) gonaddysgenesis, hypogonadismus ; /) valódi és álhermaphroditismus ;

6. ábra. Leucocyta test: Ghromatin-positiv leucocyta magfüggelékek vázlata Kosenow és Scupin szerint: A-typus : dobverő vagy függőcsepp forma ( „drumstick” ) ; B-typus : nyeletlen csomó vagy cseppforma („sessile nodules”) ; C-typus : kampó, horog, fonál, teniszütő formák („tags”, „rackets” stb.), amelyek lényegesen kisebbek mint A és В

g) androgenitalis syndroma ; h) sexualis psychicus aberratiók (transvestitismus, homosexualitas) ; j) forensicus és egyéb javaslatok (hormonalis és egyéb anatómiai zavarok az urogenitalis területen).

Különösen értékes a magchromatin vizsgálata olyan gyermekeken, ahol a Klinefelter syndroma enyhe tünetei vannak ; ha positiv, megalapozza a diagnosist és elejét veszi bonyolultabb diagn. eljárásoknak (Briggs és mtai., Kieseling és Hienz, Pastinszky). Negatív magchromatin esetén a herebiopsia és hormonanalysis mérvadóak. Az irodalmi adatok szerint a psychointersexek (homosexualisok, transvestiták) magstructuralis vizsgálataiban nem volt rendellenesség kimutatható, ami persze nem zárja ki a homosexualitás egyes formáinak geneticus eredetét (Bleuler és Wiedemann).

Mint minden új eljárás esetén, itt is felmerülnek terminológiai problémák. „Chromosomalisan, ill. geneticusan masculin vagy feminin jellegű elnevezések módosításokra szorulnak ; helyesebb a vizsgálat eredményeit feltüntetni : ,,chromosomalisan positiv” (női) vagy „negativ” (férfi). Még találóbb megjelölés lenne a felfedező kanadai anatómus tiszteletére „Barr-positiv” vagy „-negativ” elnevezés, mert a morphológiai tulajdonságot emeli ki és nem a geneticus jelleget (Barr, Bunge, Bradbury). A betegek szempontjából is helyesebb a morphológiai jellegű elnevezés, mert nem vezet psychicus conflictusokra a phaenotypussal ellentétes geneticus nemű egyének esetén.

Felmerül az a kérdés, vajon melyik módszer legjobb az ismertetett három eljárás közül. A bőrbiopsiás methodikát már elhagyták körülményessége miatt. Az irodalmi adatok szerint a buccalis epithel test és a haematomorphologiai eljárás kb. egyenlő értékű. Tapasztalataink szerint a nyálkahártyapróba igen egyszerű, kevés hibaforrású, rövid eljárás, ezért rutinvizsgálatnak ajánlható. Tanácsos azonban a klinikusok részére további ismeretek nyerése céljából, amennyiben lehetséges a vérkép és epithelpróbát simultan végezni, mert az eredmények gyakran kiegészítik és kölcsönösen támogatják egymást. Mint már említettük, nincs mennyiségi viszonosság az eljárások között.