Fogorvosi szemle, 1961 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1961-07-01 / 7. szám
224 HÍREK Fröhlich ismert foghisztológus, tübingai professzor utalt arra, hogy a parodontalis resistentia egyénenként rendkívül különböző. Egyik esetben hosszú éveken át sincs károsodás, még kifogásolható részleges protézis esetében sem, máskor pedig a maradékfogazat pusztulása folyamatos és gyorsan halad előre. Kemény a mechanotherápiás fogpótlás elveit fejette ki és a parodontium védelmét, a káros megterhelést, a biológiai szempontokat kitűnő összefoglalásban tárgyalta. Reichenbach prof. felszólíotta Keményt, hogy közölje újabb tapasztalatait és tanácsait, amelyekkel elkerülhetők a retenciós protézissal kapcsolatos egyes hibák. Henkel széles alapokon nyugvó előadása kiterjedt a legkülönbözőbb, komplikált ízületes, csúsztatás, a svájci iskolában favorizált megoldásokra is, amelyeknek értékelését precíz táblázatokban is összefoglalta, de ez már jóval túlhaladta az általános gyakorlat kereteit és lehetőségeit. Válaszomban kapcsolódtam az előadásokhoz. Egy eset diapozitívján bemutattam pl. a parodontális nagyfokú resistencia esetét, Imidőn a páciens a csaknem a teljes szájpadlást borító részleges protézist 3 éven át egyszer sem vette ki a szájából és mégsem volt úgyszólván semmi gyulladás a nyálkahártyán. Hangsúlyoztam az alsó szemfogak jelentőségét, nemcsak az elhorgonvzás, hanem a későbbi teljes protézis megszokása, az incorporatio szempontjából is („mentsétek meg szemfogainkat, S. O. C ! ”). Thielemann prof. szavaihoz hozzátettem, hogy nem csupán occlusalis correctio szükséges — aminek ő az apostola — hanem lateralis kontúr javítás, csiszolás is, hogy a protézis orthodontiai hatás, nyomás, nagyobb feszülés nélkül jusson helyére. Singer meráni tanár bámulatos szép zománcozott körhidakat mutatott be, amelyek különös gonddal készültek és nagy érdeklődést keltettek. Erre is reflektáltam, jelezve, hogy a parodontium védelmét szolgálják a papillákat szabadon hagyó összeköttetések, a széles fogközök. Természetesen e cél megvalósításához gyakran különleges ötvözetek szükségesek. Singer a Stem-ötvözetet alkalmazza. A kongresszus, illetve „Gemeinschaftstagung” a következő egyetemek közreműködésével valósult meg : Berlin, Greifswald, Rostock, Halle, Jena, Leipzig, továbbá a 2 „Medizinische Akademie” (Dresden és Karl Marx Stadt). Az előadásokon a traumatológiai főtémák közül feltűnt Limberg prof. (Leningrad) és Rosenthal (Thallwitz über Wurzen), a Humbodlt-egyetem volt rektora előadása. Adler, Herényi, Rehák előadása, illetve hozzászólása is élénk érdeklődést keltett. Herényi módszerére a járomív csontvarratával kapcsolatban külföldi professzorok is hivatkoztak. A német kollegák, főként Bethmann, Reichenbach és Henkel, de összességükben is mindent elkövettek a siker eléréséért. A szervezés mintaszerű volt, az előadások rendkívül érdekesek. 1200 hallgató és igen sok előadó vett részt : német, olasz, francia, svájci, svéd és természetesen igen sokan a baráti államokból. A tapasztalatcsere alkalmas volt arra, hogy munkamódszereinket javítsa és hozzájáridjon a fogászati preventio, prophylaxis fokozatos megvalósitásához. A Német Dem. Közt. Eü. Min. nevében Friedeberger berlini prof., miniszterhelyettes meleg szavakkal üdvözölte a kongresszus résztvevőit és rámutatott az egészségügy, a fogászat és a nemzetközi kapcsolatok—fontosságára. összefoglalásul Reichenbach (Halle) értékelte ki az előadások és vita eredményeit. Molnár László dr. Weimari kastély
