Fogorvosi szemle, 1961 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1961-07-01 / 7. szám
210 LELKES KORNÉL DR. gített tárgyasztalon is alig észlelt mozgást. Tenyésztése baktériumokkal kevert tenyészetben szilárd, vér- vagy serumagar és folyékony fehérjetartalmú Ringer-oldat együttes alkalmazásával történik. Berger a gyulladásos parodontopatiáknál mikroszkópos vizsgálatkor 60 eset közül csak 2 esetben talált Entamoeba gingiválist és ennek okát a közölt nem megfelelő vizsgálati eljárásokban kell keresni. Azért, mert natív készítményben a nagyszámú sejtes elemtől csaknem lehetetlen elkülöníteni. A bakteriológiai festési eljárások sem mindig alkalmasak felismerésükre. Az Entamoeba gingivalis kimutatására jól használható a Giemsa-festés. Festett készítményben a cytoplasma kékre festődik. Az ektoplasma az endoplasmától jól elhatárolt, amennyiben az ektoplasma intenzív kékre, az endoplasma pedig halványabb kékre festődik, amely granulált és erősen vakuolizált. A mag pirosra festődik középen van a cariosoma, a chromatin egyetnetlen rögök alakjában koszorúként a maghártya belső felszínén található (1. ábra). Laboratóriumi könyvekben vagy nem említik, vagy azt olvassuk, hogy a szájban gyéren található és jelentősége csekély. Ez a megállapítás, ha a 1. ábra. Entamoeba gingivalis (2000 X -es nagyítás) szűrővizsgálat jellegű kutatások eredményeit nézzük, így is van ; de ha a száj nyálkahártya megbetegedések közül a krónikussá váló gingivitisekben végzünk protozoológiai vizsgálatokat, azt tapasztaljuk, hogy azok az esetek, amelyek az általánosan használt chemoterápiás és antibiotikumos kezelésekkel dacolnak, és a folyamat inytasakképződéssel parodontitisbe, majd parodontosisba mennek át, azok 25—30%-ában megtaláljuk az Entamoeba gingivalist olyan nagy számban, hogy a tasaktartalomból vett festett készítmény 1—1 látóterére 6—8 protozoon is esik. Alexejev polyposus sinusitis kapcsán mint kórokozót találta az Entamoeba gingivalist. Az amoebákban normális leukocytákat és vörösvérsejtekre utaló oxyphil képleteket talált. Ennek a leletnek patogén jelentősége van. Saját megfigyeléseink is megerősítik Alexejev megállapítását, amennyiben parodontalis tasakokból vett vizsgálati anyagban az amoebákban fagocitált normális leukocytákat és oxyphil testeket találtunk (2. ábra). Jellemzőnek mondható az amoebákkal együttjáró kísérő flóra és cytológiai kép. Megfigyelésünk, hogy főleg fonalbaktériumokból áll a kísérő
