Fogorvosi szemle, 1961 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1961-07-01 / 7. szám
PAROTITIS 205 tünk. A parotistájék masszázsa után gennyes váladékból álló csap ugrott ki a kivezetőcsőből, és ezt követően nagymennyiségű tiszta nyál ürült. A szondát ismét szabadon bevezethettük. A kiürült csap közepén egy kölesnyi, zöldes, egyik végén hegyes nyúlvánnyal bíró magot találtunk, mely a növénytani meghatározás szerint Digitaria Sanguinalis Pectiniformis nevű, szántókon közönségesen előforduló gyomnövény magjával azonosítható (1. ábra). A beteg szerint valószínű, hogy nyáron rizsaratás és cséplés közben került szájába a mag. Visszaemlékezik, hogy annak idején 1—2 napig valami szúrta a parotisnyílásnak megfelelő helyen, és azután fejlődött ki arcduzzanata. Supracillin- és rövidhullámtherápia, szájtágítás hatására a beteg szájzára fokozatosan oldódott. A mag távozása után váladékcsapot többé nem tudtunk kipréselni a parotisszájadékból. A papilla duzzanata megszűnt, az arcán levő terimenagyobbodás jelentékenyen csökkent. Kibocsátása után egy hét, majd két hónap múlva végzett ellenőrző vizsgálatkor a beteg teljesen panaszmentes. Arcduzzanata elmúlt, szájnyitása szabad. Betegünknél tehát egy ritka kórkép, idegentest okozta krónikus parotitis állt fenn. A submand. és subling. nyálmirigy kivezetőcsövébe viszonylag gyakrabban kerülnek be idegentestek, pl. csontszilánk, halszálka, apró magvak. Thoma (3) egy érdekes esetről számol be, melynél amikor a submand. nyálmirigyből műtéti úton eltávolított nyálkövet erősebben megfogták, szétesett, és egy kis zöld mag hullott ki belőle. Valószínű, hogy ez a mag váltotta ki a kőképződést. Bánhegyi (1) egy parotistályogból incisiókor ürülő gennyben egy kb. 2 cm hosszú, 2—3 mm széles baromfitollat talált. A beteg nem tudott felvilágosítást adni a toll bekerülésének időpontjáról és módjáról. Az idegentestek bejutását klinikailag többnyire a következő tüneti szakok kísérik : Az idegentest bekerülésekor a beteg szúró fájdalmat érez. Érzi az idegentestet, és nyelvével tapogatva gyakran beljebb tolja a vezetékbe. A fájdalom ekkor megszűnik. Az idegentest okozta eldugulás következtében a nyálmirigy heveny gyulladása fejlődik ki. Megduzzad a mirigy tájéka, a kivezetőcsőből nyomásra vagy spontán genny ürül. Felléphet szájzár, nyelési nehézség, kialakulhat tályog. Az akut szak lezajlása után fennmaradhat egy krónikus gyulladásos állapot, amikor fő tünet legtöbb esetben a nyálmirigy intermittáló duzzanata, elsősorban étkezések alkalmával. Előfordulhat, hogy a nyál anorganikus sói bevonják az idegentestet, és nyálkövet alkotnak körülötte. Az idegentesttel baktériumok és gombák juthatnak be a nyálmirigybe. Trauner (2) hivatkozik Lenzte vizsgálataira, melyek szerint az idegentesteken található sugárgombák anaerob, nem pathogén aktinomyceták. Nem okoznak szükségszerűen specifikus infekciót, de nem kizárt ennek előfordulása sem. A kórisme felállítása nem könnyű. Az idegentest megtalálása minden kétséget kizáróan eldönti a diagnózist, és megszünteti a panaszokat. A vizsgálatok folyamán a következő lehetőségekre gondolhatunk : nyálkő, daganatok, aktinomykosis, nyálmirigy tbc., lues. (Utóbbi igen ritka.) Szerencsés 1. ábra. Bal o. a mag, jobb o. a mag felső végéről levált nyúlvány. (50 X -es nagyítás.)
