Fogorvosi szemle, 1961 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1961-01-01 / 1. szám

6

HUSZÁR GYÖRGY DR.

közlemény, amely nyilván jórészt Unghvári által egykor megvizsgált gyermekek unokáinak és dédunokáinak fogaival foglalkozik. Unghvári 1000, 6—12 éves, Tóth K. és munkatársai 5632, 6—15 éves iskolásgyermeket vizsgáltak át. Unghvári adataiból kiszámítható, hogy az ép (tej- és maradó) fogú gyermekek száma 12,8% volt. Tóth K. és munkatársai anyagában viszont csak 3,09%. Tehát a cariesfrequentia 70 év alatt igen megnövekedett. Unghvári közleményében a szuvasodási viszonyokat úgy fejezte ki, hogy %-os számát adta a szuvas tej- és maradófogaknak az összes vizsgált fogakhoz viszonyítva. Eszerint a vizsgált 6—12 éves gyermekek tejfogainak 22,5%-a volt szuvas. Tóth Károly rendelkezésemre bocsátotta vizsgálatainak nem közölt számadatait is, így megkaptam „a fogak száma korosztály és nemek szerint”, valamint ,,az egyes fogak részvétele a fogromlásban” című táblázatokat, Ezek felhasználásával, valamint a közlemény 7—10 év közöttiekre vonatkozó 3,8 d (= szuvas tejfogak) száma segítségével kiszámítható volt, hogy Tóth K. és munkatársai anyagában 2442 gyermek 30 213 tejfoga közül 11 417, azaz 37,7% volt szuvas. A tejfog szuvasodások száma tehát 15,7% emelkedést mutat. Az összehasonlítás realitását rontja, hogy a ma működő iskolafogászati rendeléseken sok szuvas tejfogat extrahálnak, amelyek, ha nem lennének kihúzva, még tovább emelhetnék a különben is már magas d számot.

Unghvári adatai szerint a vizsgált maradófogak közül 890, tehát 7,75% volt szuvas. Ezt a számot ismét sikerült kiértékelni, az említett rendelkezésemre bocsátott adatok segítségével. Ezek szerint 4583 fő, 6—12 éves gyermek 82 510 maradófoga közül 10 249 volt szuvas, azaz a vizsgált fogak 12,4%-a. Az emelkedés tehát 4,65%.

Igen jellegzetes a 70 év előtti adatok szerint a szuvas fogak eloszlása is. 2801 szuvas tejfog közül 2752 őrlő, csak 47 metsző és 2 szemfog. A maradófogak közül 890 szuvas közül 884 nagyőrlő, és csak 5 első kisőrlő és 1 szemfog, szuvas metszőfog nem volt. Ez utóbbi adatokat — némi fenntartással — össze tudjuk vetni Tóth K. és munkatársai ,,Az egyes fogak részvétele a fogromlásban” c. táblázatával. E táblázatban nemcsak a szuvas, hanem a tömött és hiányzó fogak is szerepelnek. Míg 1890-ben a 10—12 éves gyermekek szuvas fogainak 99,3%-a volt nagyőrlő, addig a 7—15 évesek között Tóth K. és munkatársainak, vizsgálatakor csak 83,3% ; tehát a kisőrlők, metszők és a szemfogak szuvasodása gyakoribb lett.

Összegezve tehát az 1890—91-ben és 1955—56-ban végzett vizsgálatokat megállapíthatjuk, hogy 1. a cariesfrequentia lényegesen emelkedett; az épfogazatú gyermekek száma megfogyatkozott, 2. a szuvas tej- és maradófogak száma egyaránt növekedett (15,2—4,65%-kal), 3. a szuvas fogak megoszlása is megváltozott ; a szuvasodás az őrlőkön kívül fokozatosan reáterjedt a maradó kisőrlőkre, a tej- és maradó frontfogakra.

Unghvári vizsgálatának eredményei annak idején a hazai szakkörökben érdeklődést nem keltettek és figyelembe sem vették. Ezt bizonyítja pl., hogy a Magyar Fogászati Szemle (1897, 113. 1.) kis híre, amely szerint „Nagel Zsigmond debreceni fogorvos és egészségtanár a debreceni Kereskedelmi Akadémia 150 növendékének előadást tartott a fogak feladatáról és utána megvizsgálta a növendékek fogazatát.* Ezen újítás az iskolákban hazánkban az első és csak Angolországban van rendszeresítve”, írja tévesen a lap, mert nem vett tudomást Unghvári munkásságáról.

* Nagel Zsigmond vizsgálatainak eredményét jól áttekinthető táblázatban közölte a Debreceni Kereskedelmi Akadémia Értesítőjében (Debrecen, Csokonai, 1898. 29. 1.).