Fogorvosi szemle, 1961 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1961-01-01 / 1. szám

6 HUSZÁR GYÖRGY DR. közlemény, amely nyilván jórészt Unghvári által egykor megvizsgált gyerme­kek unokáinak és dédunokáinak fogaival foglalkozik. Unghvári 1000, 6—12 éves, Tóth K. és munkatársai 5632, 6—15 éves iskolásgyermeket vizsgáltak át. Unghvári adataiból kiszámítható, hogy az ép (tej- és maradó) fogú gyermekek száma 12,8% volt. Tóth K. és munkatársai anyagában viszont csak 3,09%. Tehát a cariesfrequentia 70 év alatt igen megnövekedett. Unghvári közleményé­ben a szuvasodási viszonyokat úgy fejezte ki, hogy %-os számát adta a szuvas tej- és maradófogaknak az összes vizsgált fogakhoz viszonyítva. Eszerint a vizsgált 6—12 éves gyermekek tejfogainak 22,5%-a volt szuvas. Tóth Károly rendelkezésemre bocsátotta vizsgálatainak nem közölt számadatait is, így megkaptam „a fogak száma korosztály és nemek szerint”, valamint ,,az egyes fogak részvétele a fogromlásban” című táblázatokat, Ezek felhaszná­lásával, valamint a közlemény 7—10 év közöttiekre vonatkozó 3,8 d (= szuvas tejfogak) száma segítségével kiszámítható volt, hogy Tóth K. és munkatársai anyagában 2442 gyermek 30 213 tejfoga közül 11 417, azaz 37,7% volt szuvas. A tejfog szuvasodások száma tehát 15,7% emelkedést mutat. Az összehason­lítás realitását rontja, hogy a ma működő iskolafogászati rendeléseken sok szuvas tejfogat extrahálnak, amelyek, ha nem lennének kihúzva, még tovább emelhetnék a különben is már magas d számot. Unghvári adatai szerint a vizsgált maradófogak közül 890, tehát 7,75% volt szuvas. Ezt a számot ismét sikerült kiértékelni, az említett rendelkezésemre bocsátott adatok segítségével. Ezek szerint 4583 fő, 6—12 éves gyermek 82 510 maradófoga közül 10 249 volt szuvas, azaz a vizsgált fogak 12,4%-a. Az emelkedés tehát 4,65%. Igen jellegzetes a 70 év előtti adatok szerint a szuvas fogak eloszlása is. 2801 szuvas tejfog közül 2752 őrlő, csak 47 metsző és 2 szemfog. A maradó­fogak közül 890 szuvas közül 884 nagyőrlő, és csak 5 első kisőrlő és 1 szemfog, szuvas metszőfog nem volt. Ez utóbbi adatokat — némi fenntartással — össze tudjuk vetni Tóth K. és munkatársai ,,Az egyes fogak részvétele a fogrom­lásban” c. táblázatával. E táblázatban nemcsak a szuvas, hanem a tömött és hiányzó fogak is szerepelnek. Míg 1890-ben a 10—12 éves gyermekek szuvas fogainak 99,3%-a volt nagyőrlő, addig a 7—15 évesek között Tóth K. és munkatársainak, vizsgálatakor csak 83,3% ; tehát a kisőrlők, metszők és a szemfogak szuvasodása gyakoribb lett. Összegezve tehát az 1890—91-ben és 1955—56-ban végzett vizsgálatokat megállapíthatjuk, hogy 1. a cariesfrequentia lényegesen emelkedett; az ép­­fogazatú gyermekek száma megfogyatkozott, 2. a szuvas tej- és maradófogak száma egyaránt növekedett (15,2—4,65%-kal), 3. a szuvas fogak megoszlása is megváltozott ; a szuvasodás az őrlőkön kívül fokozatosan reáterjedt a maradó kisőrlőkre, a tej- és maradó frontfogakra. Unghvári vizsgálatának eredményei annak idején a hazai szakkörökben érdeklődést nem keltettek és figyelembe sem vették. Ezt bizonyítja pl., hogy a Magyar Fogászati Szemle (1897, 113. 1.) kis híre, amely szerint „Nagel Zsigmond debreceni fogorvos és egészségtanár a debreceni Kereskedelmi Akadémia 150 növendékének előadást tartott a fogak feladatáról és utána megvizsgálta a növendékek fogazatát.* Ezen újítás az iskolákban hazánkban az első és csak Angolországban van rendszeresítve”, írja tévesen a lap, mert nem vett tudomást Unghvári munkásságáról. * Nagel Zsigmond vizsgálatainak eredményét jól áttekinthető táblázatban közölte a Debreceni Kereskedelmi Akadémia Értesítőjében (Debrecen, Csokonai, 1898. 29. 1.).

Next

/
Thumbnails
Contents