Fogorvosi szemle, 1961 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1961-04-01 / 4. szám
MUFOGAK RAGÓFELSZÍNE 103 bizonyos idővel csillapodnak és a fogpótlás alapja az eredeti helyzetét veszi fel. A rezgések jellemzői, többek között azok lefutásának ideje, a beható erőn és a rögzítés térbeli elosztásán kívül az ütközési felületül szolgáló anyagok rezgéscsillapító hatásától is függnek. A subperiostealis implantátumoknál tapasztalt balsikerek okainak kutatása közben olyan finom erő szerepét is jelentősnek találtuk, amely a tisztán természetes fogra támaszkodó fogpótlásoknál ritkán tud feltűnő tünetekkel jelentkezni. E finom erő a fogpótlásaink anyagának a rezgések átalakításában és csillapításában játszik fontos szerepet. E rezgéscsillapító hatás jelenlétének bizonyítására és megismerésére kísérletes vizsgálatokat végeztünk különböző fogászati anyagokból készült rágófelszín modellekkel. Vizsgálati módszer A modellkísérletnél a fogak ütközését egy acélgolyó és a próbatest ütközése képviselte. A parodontiumban létrejövő rezgések megfigyelésére a próbatestet hordozó rugalmas lap szolgált. A hídpótlások anyaga egységes vagy összetett lehet aszerint, hogy a pótlások haránt keresztmetszetén egynemű, vagy különnemű anyagot találunk. Az egyneműek átmetszetén a gingivo-okkluzális átmérő általánosságban 2—12 mm között mozog, míg az összetett hídtesteknél a fémváz 2—4 mm, a rágófelszínt képező akrilát vagy porcelán 3—10 mm lehet. Ezt az arányt, megközelítően 1 : 3-hoz, igyekeztünk a kísérleti vizsgálataink során is megtartani. A rezgéscsillapító vizsgálatokhoz olyan próbatestet terveztünk, amely kielégíti a fizikai keménység-rugalmasság vizsgálatokhoz szükséges méreteket, azonban a hídpótlásoknál alkalmazott összekötő testek méretbeli arányait is rekonstruálják. Ezért a próbatestünk alapja 3 mm vastagságú, 14 mm átmérőjű csiszolt fémasztalka, melyre rugalmas felerősítéssel az 5 mm vastagságú és 8x8 mm nagyságú, különböző anyagú próbatest kerül. Az összvastagság 8 mm, mely megfelel az általunk alkalmazott összetett anyagú hídtestek átlag vastagságának is. A rágófelszínre ható erők vertikális és horizontális komponensre bonthatók, ezért az értékelés és a vizsgálatok leegyszerűsítése érdekében a rágófelszínt a beható erőre merőlegesre csiszoltuk. így az erő horizontális komponense kiesik. A vizsgálati testek térfogat-azonosságából és a faj súly-külön bségből származó különbségeket analitikai mérleggel kititrált lovasokkal egyenlítettük ki, hogy a rezgőrendszer tehetetlenségi nyomatéka azonos maradjon. Az antagonista fogak ütését képviselő, s a pontszerű ütés biztosítására gerjesztő erő kalapácsaként 10 tagból álló acélgolyó-sorozatot választottunk, melyeknek átmérője 8—30 mm-ig, súlya pedig 3—110 g-ig fokozatosan növekedett. A MTA műszerügyi szolgálata segítségével összeállított rezgéscsillapodást vizsgáló műszer kísérleti és regisztráló részből áll (1. 1. ábra). A kísérleti részt az egy síkban mozgó golyós inga és a vizsgálandó próbatestet hordozó talpán rögzített rezgő acéllemez képezi (1. 2. ábra). Az inga lengésszáma és az acéllemez rezgési frekvenciája különböző. Az egyes kísérleti sorozatokban az azonos erők alkalmazását úgy biztosítottuk, hogy a golyós ingát h magasságban kocsin rögzítettük. A kocsi elmozdításával a szabaddá váló golyó a gravitációs erő hatására leesik és a lemezen rögzített próbatestbe ütközik. A különböző súlyú és anyagú golyó, illetve próbatest egymástól elpattan és az inga saját lengését, a lemez pedig saját rezgését veszi fel. Mivel ez egy síkban történik, így bizonyos rezgésszám, illetve idő elteltével a próbatest és a golyó kény-
