Fogorvosi szemle, 1961 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1961-03-01 / 3. szám
90 KÖNYVISMERTE TÉS KÖNYVISMERTETÉS William L. McCracken : Partial Denture Construction (Részlegesfogpótlás szerkesztés). Mosby kiadás, 1960. St. Louis, 528 oldal, 270 illusztráció. A szerző igen széles alapon tárgyalja a részleges protézis konstrukciójáról vallott nézeteit. Az első fejezet a terminológia kérdésével foglalkozik. Ezt azért tartja szükségesnek, mert a protetika terminológiája a legújabb időkig nem volt határozott és egyértelmű. Ebből pedig sok zűrzavar és meg nem értés származott. McCracken pontos meghatározásokat közöl a protetika minden fogalmáról és ezzel tényleg hasznos szolgálatot tesz. Bőséges fejezetben ismerteti a foghiány diagnózisának (osztályozásának) és a fogpótlás tervezésének elméleti és gyakorlati módszereit. Érdekes módon a fejezet végén az orvosi díjazás megállapítását is tárgyalja. A negyedik fejezetben a különböző klasszifikációs beosztással foglalkozik, így a Cummer, Kennedy, Bailyn, Beckett és Wilson, Skinner osztályozásainak kritikáját mondja el. Végül is a Kennedy-féle beosztás mellett marad bizonyos kis kiegészítésekkel. Nagy súlyt helyez a kapocsrajzoló készülékek használatára és tulajdonképpen a nálunk is ismert Ney-féle kapocsrendszer alkalmazásához készíti elő a terveket. Bő fejezetet szentel az alaplemezelemeket egymással összekötő alaplemezrészeknek (a konnektoroknak). Ezeknek terjedelmét az élő alapzat megvizsgálásának eredményétől teszi függővé, vagyis attól,, hogy az milyen teherbírásúnak ítélhető. A kilencedik fejezet a kapcsok elkészítésével, a tizedik a nálunk billenésgátlónák nevezet Amerikában „indirekt retainer”-nek mondott protézis alkatrésszel foglalkozik. Külön fejezetet szentel az erőtörőknek és ismét külön fejezetet a száj és támfogak előkészítésének. Az európai felfogás szerint kissé túlzásnak látszik az ép fogak inlayкке! és egyéb rögzítő apparátussal való előkészítése. Részletesen tárgyalja a különböző lenyomatanyagokat és elavultnak ítéli a gipszet, a cinkoxyd pasztákat, sőt a thermoplastikus anyagokat is. A hydrocolloidokat (agar) és az alginatokat használhatónak véli, de korszerűnek csak a mercaptan gummialapú és a szilikon bázisú lenyomatanyagokat tartja. Mindegyik lenyomatanyag használatát bőségesen illusztrálva tárgyalja. A legérdekesebb és számunkra legtanulságosabb fejezet a laboratóriumi munkának részletes ismertetése. A munkamenet pontossága és minden egyes fázisnak precíz kivitelezése eredményezhet csak olyan filigrán és mégis tartós szerkezeteket, amilyeneket évekig lehet hordani. Kiegészítésképpen, a részleges protézis egyéni karakterének kialakításához ad bőséges utasítást. Rövid fejezetben előadja még a szerző a különböző obturátorok elkészítését és rögzítési módját, az alábélelést és egyéb javítási munkálatokat. Bőséges irodalom és részletes tárgymutató fejezi be a könyvet. A könyv elolvasása után az az érzés marad, hogy sok egyéni megfigyelést, munkamódszert lehet még ma is a részleges protézis elkészítésében érvényesíteni. A könyv kiállítása, ábrái, papírja, nyomása mintaszerű. Úgy látszik a Mosby cég szívesen áldoz a fogorvosi könyvek kiadására. Varga■ István dr. E. House, В. Pansky : A Functional Approach to Xcuroanatomy. McGraw-Hill Book Comp. Inc. New York, Toronto, London. A 26 fejezetre osztott, kitűnő ábrákkal és táblázatokkal illusztrált könyvet az anatómus szerzők — mint a bevezetésben írják — elsősorban orvostanhallgatók számára írták. Azonban a könyvet ügyes, áttekinthető beosztása, rövid és lényeget érintő stylusa, az egyes fejezetek végén található összefoglalása, és mindenekfelett functionális szemlélete igen alkalmassá teszi bármely szakmabeli orvos gyors tájékozódására, sőt a neurológus anatómiai ismereteinek felfrissítésére. Különösen hasznos lehet azok számára is, akik az orvostanhallgatók, fiatal orvosok oktatása közben neuroanatomiai magyarázatot, vagy összefoglalást kívánnak adni. A könyv ábrái mind vonalas rajzok, kivéve a 6. fejezet 3 elektronmikroszkópos felvételét, azonban ezek olyan ötletes beállítású, originális vázlatok, amelyek igen megkönnyítik a gyors vizuális tájékozódást. Ugyanez vonatkozik a 25. fejezet 20 nyúltagyat, hidat, agyalapi dúcokat feltüntető keresztmetszeti rajzaira. Szerzők ezeknél is a klasszikus Weigert-metszetek mellett apró rajzvázlatokkal könnyítik meg a megértést és térbeli tájékozódást. Ki kell emelni az egyes fejezetek végén található lényegesebb pathophysiológiai, pathológiai, klinikai diagnosztikai vonatkozások és a legfontosabb organikus neurológiai kórképek rövid ismertetését, szemléltető ábrákkal, sőt a therápiára vonatkozó
