Fogorvosi szemle, 1960 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1960-03-01 / 3. szám

TEJFOGAK GYŰRŰS TÖMÉSE

71

görbíti. Bár a gyermekek általában ezt jól tűrik, mégsem kívánatos, hogy a gyűrű széle állandóan izgassa a lágyrészeket (nyelvet és buccát). Ezért a gyűrű szélét már a felragasztás előtt „beperemezzük” és ez a beperemezett-szél aránylag kevés fáradtsággal megerősíthető úgy, hogy az odahelyezett ezüstforrasztó izzításkor, — a hajszálcsövesség törvényének megfelelően, — az éles hajlású konvex-csíkba befut és ezzel a rágásnak jól ellenálló, erős koszorúszerű részt képez (2. ábra).

Tapasztalat szerint a tej fogakra helyezett „fogszabályozási-gyűrűk” a legtöbb esetben évekig a helyükön maradnak. Joggal feltételezhetjük tehát,

hogy az öncélú gyűrűk is legalább ilyen jól tartanak, tekintve hogy az előbb említetteket a rájuk erősített fogszalíÜPl u/OH/t pép

1. ábra 2. ábra

bályozógép is igyekszik helyükről elmozdítani. Nem vitás, hogy néha az öncélú gyűrű is meglazul, leesik. Viszont tapasztalatunk az, hogy nem gyakoribb az ilyen gyűrű meglazulása, mint bármely eljárással végzett tömés kihullása.

A tejfog approximális felszínén alkalmazott tömés védelmére természetesen megfelel a borító korona is. Megfontolandó azonban, hogy a technikai laboratórium mennyi munkával és milyen költséggel tudna megfelelő borító koronát készíteni ? A tej fog koronára való előkészítésekor természetesen a szükségnek megfelelő tömeget csiszolhatunk el belőle, sőt a helyes occlusióhoz az antagonista tejfogból is többet csiszolhatunk, mint pl. maradó fogak esetében. Ez utóbbi körülmény az előregyártott koronák alkalmazását lényegesen könnyíti.

Ha borító koronát alkalmazunk, úgy azt kissé hígabbra kevert Ca(OH)2 péppel kitöltve helyezzük fel, ezzel a fog teljesen felszínén alkalmazva kíséreljük meg az „indirekt-pulpa sapkázást”. Ilyen célból saját magunk is készíthetünk öncélú koronát az orvosi rendelőkben a következőképpen :

A jól kiválasztott és a leírt módon adaptált gyűrű occlusális szélét megfelelő magasságban levágjuk, majd az occlusális gyűrű szélet nagy csiszolókoronglapjával a fog rágófelszínének megfelelő síkban leköszörüljük. A gyűrűt 0,20 mm-es lemezzel, ezüstforrasztót használva, befedjük. A síma occlusális felületet a berágás bizonyos mértékben rágófelszínné alakítja ; közben az antagonista tejfogból annyit csiszolhatunk, hogy ne emelje a harapást. Csak