Fogorvosi szemle, 1960 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1960-02-01 / 2. szám
58 KÖNYVISMERTETÉS datlanságát mutatja az is, hogy még a Tudományos Akadémia nyelvészeti osztálya sem volt képes eddig e kérdésben végleges álláspontot kialakítani. A magam véleménye szerint helyesebbnek tartom a nem teljesen magyar nyelvtulajdonna vált idegen kifejezések és műszavak eredeti helyesírását. De azt is fontosnak tartom, hogy a görög eredetű szavakat ne latinos formájukban írjuk, hanem az eredeti görög írásmód szerint. (PL: nekrosis, nem pedig necrosis). E tekintetben örömmel csatlakozom az Orvosi Hetilap 1959. évi első számában Bugyi István dr. tollából megjelent cikk felfogásához : „Az idegen szavak fonetikus írásmódjával szélesre tárjuk a kapukat beáramlásuk előtt. A hangzás szerint való helyesírással teljes polgárjogot biztosítunk azoknak a tőlünk egészen idegen, távolálló szavaknak, melyek legtöbbjére kitűnő magyar szavaink, kifejezéseink vannak vagy fognak születni, ha. . . ha nem biztosítjuk nyugalmukat egy véglegesített „menedéklevéllel”, a fonetikus írásmóddal. Ha állandóan megbélyegezve, eredeti írásmóddal jár-kél az idegen szakkifejezés magyar szakírásaink között, előbb-utóbb kiközösíti magából a magyar nyelv csodás alkotó ereje. Jó magyar szó vagy kifejezés foglalja el helyét, ha minduntalan kiütközik idegenszerűségével’ ’. Külön hívom fel a figyelmet még az ikes-igékre. Meggyőződésem és nyelvérzékem szerint kár lenne ezt a szép magyar nyelvi sajátságot visszafejleszteni vagy visszafejlődését akár csak meg nem akadályozni. Sokunk nyelvérzéke szerint helyesebb az ikes igék ragozását megtartani még akkor is, ha a ,,hat-het” képzős alakjukban használjuk is. Pl. helyesebbnek érzem, ha azt mondjuk, hogy fokozódhatik, folytatódhatik, bekövetkezhetik, történhetik sth, mint fokozódhat, folytatódhat, hekövetkezhet, történhet. Tudom, hogy ez nem a lényeg. De a szorgalmas, nagy munkával megírt, tartalmilag kitűnő könyvek nyelvészeti szempontból is legyenek nevelő és útmutató hatással azokra a fiatalokra, akik néhány évig kevés szépirodalmi művelődésre találnak csak időt egyetemi tanulmányaik sok feladata közben. Ezt a felfogást kísérelte meg Sugár dr. is érvényesíteni. Az ábrák jók. A színes képek igen sikerültek. Összefoglalásképpen a fentiekben részletesen taglaltak alapján állítani merem, hogy a könyv a fogorvosok alapképzésében és továbbképzésében szakirodalmunknak nyeresége. Varga István dr. LAPSZEMLE J. A. Warr : London : An analisis of Clasp Design in Partial Dentures. (Részleges protézis kapcsainak analízise.) Physics in Medicine and Biology, 3, 212, 1959. Részleges protézisek kapcsai néhány havi hordás után gyakran eltörnek. A kapocstörések oka lehet anyaghiba, az anyag elfáradása vagy hibás konstrukció. Szerző kísérletileg igyekezett megállapítani, hogy mekkora terhelésnek tehetünk ki különböző anyagokból készült kapcsokat. A fogorvoslásban használatos kapcsok viselkedését két képlet segítségével matematikailag pontosan definiálhatjuk. Az egyik a kapocs ellenállóképességét, a másik a kapocs munkáját fejezi ki. Az anyag milyenségén kívül elsősorban a kapocsméretek játszanak szerepet. Kemény (1956) dentoalveolaris elhorgonyzási rendszert dolgozott ki, amelynek keretében 4—5 mm széles és átlag 2 mm vastag akrilátkapcsokat alkalmaz. Szerző említett matematikai képletei segítségével megállapította, hogy az ilyen méretű akrilátkapcsoknak legalább 20 mm hosszúaknak kell lenniök, hogy a gyakorlat követelményeinek megfelelhessenek. Természetesen számos bizonytalansági tényező is felmerül, melyek közül elsősorban a fogaknak Mühlemann által kivizsgált saját mozgása játszik szerepet. Ez elülső fogakon átlag 0,1 mm, hátsó fogakon 0,05 mm. Kapocsterhelés révén a fogak paradentiuma is károsodást szenved, ami a fogak mozgását fokozhatja, és ily módon az elméletileg kiszámított értékeket módosíthatja. A gyakorlatban bevált kapocsméretek szerző képletei segítségével előre meghatározhatók, miáltal a gyakori kapocstöréseknek elejét vehetjük. Ref. Dr. Rehák Rudolf
