Fogorvosi szemle, 1960 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1960-02-01 / 2. szám
CSONTÍZÜLETI GÜMÖKÖR 49 A Debreceni Orvostudományi Egyetem Tbc. Klinika (Igazgató : Pongor Ferenc dr.) Sebészeti Osztályának (Osztályvezető : Schnitzler József dr.) közleménye A fogeredetű góc szerepe a csontízületi gümőkórban Irta: SZENTKERESZTY BÉLA dr. A fogeredetű gócfertőzés szerepe az úgynevezett második betegségek létrejöttében ma sem tisztázott. Számtalan elméleti és gyakorlati kutatás és megfigyelés szól mellette, vannak azonban, akik kételkedéssel fogadják, sőt tagadják aetiológiai jelentőségét. Nem célunk az irodalmi adatok felsorolása, sem a fogeredetű gócfertőzés kimutatására irányuló különböző vizsgálati módszerek ismertetése, sem a második betegségek csoportosítása. Mindezen kérdések megvizsgálásához nagy hazai és külföldi irodalom áll rendelkezésre. Jelen közleményünkben csupán néhány klinikai megfigyelést közlünk, csontízületi gümőkórral (cs. i. g.) is foglalkozó sebészeti osztályunk anyagából. Eseteinkben a fogeredetű gócfertőzés tisztázta a helyes kórismét. Ismeretes, hogy a cs. i. g. igen sok differentialdiagnosztikai problémát okoz. A kezdeti szakban nagyon nehéz bizonyítóan felismerni, de a már kialakult elváltozást is sokszor alig lehet megkülönböztetni egyéb csontfolyamatoktól. A legnagyobb nehézséget azonban a klinikai tüneteket (fájdalom, láz, ízületi duzzanat) már okozó, de rtg-felvételen még nem látható cs. i. g. felismerése okozza. A cs. i. g. klinikai tünetei hónapokkal megelőzhetik az első pozitív rtg-leletet. Az általános tünetek alapján igen nehéz eldönteni, hogy specifikus, vagy aspecifikus elváltozásról van-e szó. Nem ad biztos segítséget a tuberkulin-próba sem, bár sok esetben a negatív eredmény döntő lehet. Az ízületi punktatum tenyésztési, illetve állatoltási eredményére hetekig kell várnunk, viszont a lázas, toxikus beteg azonnal gyógyszeres kezelésre szorul. Jó diagnosztikai útmutatás a próba-arthrotomia, ebbe viszont nem minden beteg egyezik bele. Szintén bizonytalan a térdízületi gyulladás esetében az azonos oldali inguinalis nyirokcsomó szövettani vizsgálati eredménye. Ezek az eljárások csak intézetben végezhetők, márpedig a legtöbb beteget sokszor hónapokig kezelik otthon, biztos kórisme néklül, s gyakran csak későn, és nagyon leromlott állapotban kerülnek szakintézetbe. Alábbi hét betegünk adatait az 1. táblázat mutatja. Az első öt beteg már régebben cs. i. g.-os volt, az utolsó kettő kórelőzményében még nem szerepelt ezen betegség. A következőkben ismertetjük eseteinket. I. S.-né, 42 é. földműves felesége. 1966 őszén kezdett fájni a jobb válla és könyöke, nehezen tudta mozgatni. Szakrendelésen injekciós kezelést kapott, állapota nem javult, később nyaka és bal válla is megfájdult. 1957. VII. 24-én utalták sebészeti klinikára bal alsó végtagfájdalommal és a bal combon levő „tumorral”. Punkcióval specifikus jellegű genny ürült a tumornak imponáló tályogból, és a beteget intézetünkbe helyezték át. Kp. fejlett, kp. táplált nőbeteg. Bőr és nyálkahártyák norm.-ak. Nyirokcsomók nem tapinthatók. Pajzsmirigy norm, tapintatú. Nyelv bevont, garatképtelek rendben. Fogazat hiányos, bal felső 3, 6, 7. gyökér, illetve caries profunda. Jelenleg foga nem fáj. Tüdő, szív, has neg. Pulsus norm. RR: 130/80 Hgm. A bal trochanter alatt kb. férfiökölnyi, izom alatti, fluctualó fájdalmatlan tályog tapintható. A jobb vállízület merev, fájdalmas, a jobb könyökízületben mozgatásra fájdalmas contaractura van. We: 35 mm/ó. Rtg-felvétel : a III—IV-ik nyakcsigolyák egymásba roppantak, és blokk-csigolyát képeztek, aktív elváltozás nem látható. A III—IV. lumb. csigolya összeroppant, intervertebrális rés eltűnt és átépült. Az összeroppanás következtében blokk-csigolya keletkezett, melynek állománya közepes mésztartalmú. Az intervertebralis résnek megfelelően condensalt csík látható. A csigolyákon felül friss góc vagy felritkulás nem látható. (1. ábra). A p. felvételen a csigolyák peremén csőrképződés látható.
