Fogorvosi szemle, 1960 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1960-02-01 / 2. szám
44 KENDE JANOS DR. Molnár hídtestnek (248. о.) „az elveszett természetes fogkoronák pótlására behelyezett műfogak összességét” nevezi. Mi az összekötő testet pl. a moláris fogak helyén keskeny rágófelszínű szívalakú idomdarabnak képezzük ki, mely alig hasonlít az eredeti fog alakjához, de a látható fogak helyére is, esetleg az eredeti fogkorona konfigurációjától eltérő (ha bizonyos szempontok, pl. a tisztíthatóság ezt így kívánja) idomú testet képezünk és csak az eredeti bukkális felszín formáját és színét utánozzuk. Ez az összekötőtest nem „műfogak összessége”, hanem a mechanoterápiás készülék és szerkesztési feltételeinek megfelelő rész. A hídtagok szerkezeti tagokká változnak. A Salamon által elnevezett „horgony és horgonyzat” eredeti értelmezésében fenntartható. Salamon nomenklatúrája tehát tovább használható, mert elnevezései a mechanoterápiás készülék elemeire értelemszerűen épp úgy vonatkoznak, mint a híd alkatrészeire. Szemléletünk a híd elnevezésű szerkezetet nem változtatja meg, csupán alkalmazásának indokolását értelmezi tágabb perspektívából. A protetikai irodalomban tudomásunk szerint Salamon óta csak Arturo Hruslca jun. foglalkozott a korona-hídrendszer nomenklatúrájával. „Die inkorporierte mehrgliedrige Prothese” című 1956-ban németre fordított könyvében írja : „teoretikus és praktikus szándékaim alapgondolata ennek a tisztázatlan és még le nem zárt területnek tárgyalásánál a fogalmakat félreérthetetlenül meghatározni (klare Begriffe). Az idevonatkozó anyag átvizsgálásának legnagyobb akadálya : a nomenklatúra chaosa”. Ezt a káoszt olymódon óhajtja rendezni, hogy a foggyógyászatban alkalmazott összes szerkezeti formákat, az egyszerű töméstől a teljes fogpótlásig protéziseknek nevezi, mert a protézis behelyettesítést, pótlást (Ersatz) jelent és mind e foggyógyászati műveletek a hiányok pótlásául szolgálnak. A fogak koronái részének pótlásául alkalmazott formákat : ha az elpusztult koronái részt pótolja = pankoronalis protézisnek, ha az előkészített csonkot borítja = perikoronális protézisnek, a részleges koronafajtákat = parciális koronális protézisnek, a hidat = inkorporált többtagú összekötő protézisnek, a rögzítő sínt = immobilizációs protézisnek nevezi. A kivehető fogsor = szabad többtagú protézis. Nomenklatúrája szellemének megfelelően megállapítja, hogy „a rögzített híd célja a hiányzó fogak pótlása, amely műfogak behelyezése útján történik”. Hozzáfűzi, hogy a híd eugnatikus okklúzió és artikuláció megteremtésére és a maradékfogak rögzítésére is alkalmazható. Nem hisszük, hogy a különböző jellegű fogmű megjelöléséhez hozzábiggyesztett protézis elnevezés a Hruska által megállapított káoszt eloszlatná. Lehet, hogy a nomenklatúra így egységesebbnek hangzik, a fogalmak azonban — célkitűzése ellenére — nem lesznek tisztábbak. Eszmemenete miben sem különbözik az ismert lokalista-fogpótló „Ersatz” szemlélettől, amely viszont nem alkalmas a rögzített készülékek megfelelő foggyógyászati értékelésére. A rögzített készülékek a konzerváló fogászat eljárásain túl a fogorvoslás leggyakrabban használt gyógyítási módszerei. Alkalmazásuk mindig hosszú időre történik. Meg nem felelő szerkezeti formájuk vagy a kivitelezésnél elkö
