Fogorvosi szemle, 1960 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1960-02-01 / 2. szám

STEREOSCOPOS RÖNTGENFELVÉTELEK

35

EREDETI KÖZLEMÉNYEK

A Budapest IV. Károlyi kórház (Igazgató : Lazarits Jenő dr.) Röntgen osztályának (Főorvos: Jakob Mihály dr., egyet. m. tanár) közleménye

Stereoscopos röntgenfelvételek használata a fogászatban

Irta : VASVÁRI JENŐ dr.

Az emberi szem egyik legértékesebb tulajdonsága a stereoscopos látás. Ennek segítségével megítélhetjük a tárgyaknak a térben elfoglalt helyét és egymáshoz való viszonyát. A térbeli látás alapja az a különbség (parallaxis), amely a tárgyról a szembe kerülő fénysugár ideghártyára vetülő pontjának a szemtengelytől való távolsága tekintetében a két szem között fennáll. Az agykéreg a parallaxisaiban egymástól kissé különböző képet egy térhatású képpé rakja össze, melyből tapasztalati úton többé-kevésbé pontos mennyiségi következtetéseket is le tudunk vonni a különböző tárgyak helyére vonatkozólag.

Tulajdonképpen csupán a természetet utánozzuk, amikor a szemek két nézőpontjának megfelelően két külön felvételt készítünk és a megfelelő szemek elé helyezzük. Ha megfelelő optikával biztosítjuk azt, hogy egy-egy szem csak az azonos oldali nézőpontból készített képet figyelhesse meg, a természetes látáshoz hasonló plasztikus kép alakul ki. A stereoscopiával foglalkozó tudomány több, mint száz éves. 1896-ban, az „X” sugár felfedezésének évében elsőként magyar tudósok : Klupathy Jenő és Pékár Dezső és még ebben az esztendőben Elihu Thompson már alkalmazta a stereo-technikát a röntgen felvételek területén. Első követője, sir James Mackinzie után hamarosan elterjedt az eljárás és főleg a századforduló évtizedeiben hódított nagy tért. Köhrle prof. 1925-ben megjelent könyvében kb. 1200 címet tartalmazó bibliográfiát gyűjtött össze.

A fogászatban először Edmund Kells alkalmazta a plasztikus képeket 1903-ban, később Le Master foglalkozott ezzel, majd a huszas években H. R. Raper volt legjelentősebb művelője aki 1923-ban „Dentális Stereoröntgenographia” címen könyvet írt tapasztalatairól, kidolgozta a speciális követelmények miatt szükséges eljárásokat. Ma külföldön általánosan használt eljárás.

A felvételek készítése és szemlélése

A felvételpár készítésének feltételei :

1. A két filmnek a szájban ugyanarra helyre kell kerülni. Erre a célra lágy gumi masszát helyeznek a fogak koronarésze és a film alsó része közé. A kialakuló benyomat segítségével a másik film pontosan ugyanoda helyezhető el. Megoldható ez lenyomat viasszal vagy más képlékeny anyaggal is.

2. A csövet a két felvétel között egy irányban (gyakorlatilag vízszintes) el kell tolni a pupillabázisnak megfelelően 6,5 cm-rel.

Külföldön erre speciális hálózatos szerkezetű csőrögzítő készüléket használnak. Helyette könnyen alkalmazható kis segédközt készítettem. Ez egy 25 cm oldalú (focusfilmtáv) 6,5 cm alapú (pupillabázis) egyenlőszögű háromszög 6—8 cm-es a csúcsnál levágott darabja, amelyet a vizsgálandó fog fölé vagy alá helyezünk el gumiszalaggal úgy, hogy csúcsa az arc felé nézzen és arra merőlegesen legyen. A tubus közepét tengelyirányban alul és felül meg