Fogorvosi szemle, 1960 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1. szám
KÖNYVISMERTETÉS 27 a gyakorlat számára levonható — sőt levonandó — következtetéseket. Hasonló módon foglalkozik a könyv a fogtechnikai segédanyagokkal is. A még ma is mesterségszámba vett jogtechnika a könyvben mint alkalmazott tudományággá teljesült tárgykör jelenik meg. A régi fogtechnikai munkamódszerek az empiria talaján nőttek. A gyakorlati tapasztalatok célszerű felhasználása a maihoz képest primitív fogpótlásokhoz elégnek is bizonyult, különösen a fémmunkák terén. A még nem is nagyon régen csaknem kizárólagosan használt 22 karátos arany, amiből a hidak, koronák, sőt a lemezes fogmüvek egy része is készült, igen könnyen feldolgozható fém. Eredeti előnyös tulajdonságai (alakíthatósága, homogenitása, ellenállása kémiai behatásokkal szemben stb.), a feldolgozás alatt nem igen romlanak. A modern fogpótlástan fokozott igényeit azonban az egyszerű 22 karátos fogászati arany eredeti állapotában nem elégíti ki. Ma más a kívánalom a fix és levehető híd vagy akár a kivehető protézis minden egyes alkatrészével szemben aszerint, hogy milyen szerepet tölt be. Ki is gondolna ma arra, hogy azonos mechanikai sajátságú anyagból készítse egy-egy fogpótlásnak minden alkatrészét. Az újabb aranyötvözetek, a nemes acélok, a stellit típusú és egyéb „nem nemes“ fémek más és más protetikai feladatok sikeres ellátására gyártott fajtáinak célirányos alkalmazása sok előnyt jelent a fogpótlás tökéletesedése szempontjából. De feldolgozásuk igen nagy precizitást igényel és ez egyben hátrányuk is. Éppen abban látom a könyv egyik célját és nagy hasznát, hogy fogorvos és fogtechnikus előtt egyaránt érthetővé, sőt nyilvánvalóvá teszi, hogy jó, szép és tartós fogpótlást csak a megfelelő anyagból lehet készíteni, de azt is, hogy ezeknek az anyagoknak feldolgozására vonatkozó szabályok lelkiismeretes betartása is éppen annyira szükséges és fontos, mint a nyersanyag minősége. Nem elég, ha a kész fogmü hibátlannak tűnik, készítőjének tisztában kell lenni azzal is, hogy a kifogástalan felszíni állapotnak az anyag mélyében is meg kell lennie. Mindig szem előtt kell tartanunk, hogy egy fémből való fogpótlás a száj elektrolytos nyálában mennyi károsító hatásnak van kitéve és a ráható mechanikai igénybevételnek csak akkor tehet tartósan eleget, ha az anyag megmunkálása közben a technológia terén minden hibát elkerültünk és a megfelelő anyagokat megfelelő módon dolgoztuk fel. Hasonló a helyzet a nem fémes protetikai anyagok terén is. A műanyagok is haladást jelentenek sok vonatkozásban a kaucsukkal, sőt egyes tulajdonságuk miatt a porcelánokkal szemben is. Eredményes alkalmazásuk azonban megkívánja, hogy feldolgozásukban a gyári utasítást pontosan kövessük és minden munkamenetet szabály szerint, gondosan és körültekintően végezzünk el. A fogpótlások alapanyagaival azonos elbírálás alá esnek az összes segédanyagok is, akár a fogorvosi rendelőben, akár a fogtechnikai laboratóriumban kerülnek felhasználásra. A fogászati folyóiratok szétszórtan foglalkoznak ugyan a technológia minden kérdésével, de nem olyan mértékben és hangsúllyal, mint ahogy azt e tárgykör megérdemelné. De nehéz is lenne a folyóiratirodalomból egységes képpé formálható tájékozódást szereznie az egyetemi hallgatóknak. Csak egy jól megírt tankönyvjellegű összefoglalás érheti el azt a célt, hogy kellőképpen meggyőzze a hallgatót vagy az anyagok feldolgozásával foglalkozókat a kivitelezés módjának és az anyagok kezelésének fontosságáról. így közvetve az állami fogászati ellátás színvonalának emelésére, sőt a selejtes munkák számának csökkentésére, sok anyag és munka megtakarításra is alkalmas buzdító tanulmánynak szerepét is betölti ez a könyv. Mindezekért tartom időszerűnek és hasznosnak Földvári és Huszár docensek könyvének megjelenését. Sőt, hiszem, hogy a könyv sikere és a technológia rohamos haladása miatt hamarosan bővített formában új kiadást is meg fog érni. A Budapesti Orvostudományi Egyetem Fogorvos Fakultása még rövid életű és ezért a fogászati technológia tanításának eredményei nem értékelhetők még pontosan. Több tapasztalatot kell még gyűjteni annak biztos megítéléséhez, vajon az élet követelményeinek megfelel-e a könyvben felhalmozott anyag kiválasztása és arányosítása. Itt is rámutatok arra, hogy az arányosítás és a tartalom megítélése nemcsak egy-egy tankönyvre vonatkozólag fontos. A fakultás összes tankönyvei anyagának egymással arányosnak és egymást kiegészítőnek kell lenni. Kerülni kell az ismétléseket és nem szabad egymásnak ellentmondó tudományos felfogást tükrözniök. A szerzőknek e téren szellemi áldozatot is kell hozniok az ifjúság érdekében. Mi sem károsabb, mint az egyetem szakmára előkészítő tanfolyamain ellentmondó tanokat hirdetni. A különböző tudományos felfogások haladást szolgáló harcai csak az alaptudás megszerzése után hasznosak. Amennyire az eddigi tapasztalatok alapján meg lehet állapítani, a könyv tananyaga, arányosítása és felépítettsége megfelelő. Pedig az arányosítás éppen e
