Fogorvosi szemle, 1960 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1960-05-01 / 5. szám
158 KÖNYVISMERTETÉS KÖNYVISMERTETÉS Fortschritte der Kiefer- und Gesichts-Chirurgie’ Band V. Herausgegeben von Prof. Dr. Dr. Karl Schuchardt. Georg Thieme kiadása, Stuttgart, 1959. Ára DM 118. Ötödízben jelenik meg a Deutsche Gesellschaft für Kiefer- und Gesichts-Chirurgie évi kongresszusainak beszámolója ebben az évkönyv-sorozatban. Az ötödik kötet a német Szájsebész-Társaság 1958. augusztusában megtartott kongresszusának előadásait tartalmazza. Három főtémája volt a kongresszusnak. Az első a ,,fájdalomcsillapítás és érzéstelenítés a szájsebészetben” gyűjtőcím alatt került tárgyalásra. A bevezető előadás a fájdalom élettanával foglalkozott. A többi előadások egy része a fájdalomcsillapítás elméleti kérdéseit, a fájdalomcsillapító szerek gyógyszertanát és hatásmódjait ismertette, a másik előadáscsoport az érzéstelenítés módszereit tárgyalta. Igen érdekes előadások hangzottak el az intratrachealis narkózis szerepéről a modern szájsebészetben és ennek technikai kiviteléről. A száj és szájkörüli képletek sebészetében sok nehézség adódik az intratrachealis narkózissal kapcsolatban, mert éppen a műtéti területen kell áthaladnia a légcsőbe vezetett, altatószert szállító csővezetéknek. E nehézségek elkerülésére különleges szerkezeteket konstruáltak és ezeket bőven ismertették az egyes előadók. Ez annál is feltűnőbb, mert éppen Németországban, a helyi érzéstelenítés hazájában hangzottak el ezek az előadások. A düsseldorfi klinika statisztikát is közöl arról, hogy a különböző műtéteikben hány százalékban alkalmaztak altatásos érzéstelenítést és hányban tartották meg a helyi és vezetéses érzéstelenítés módszerét. Elsősorban a nagyobb tumor-kiirtásokkal kapcsolatos beavatkozások esetén használták az intra-trachealis altatást. Többen állást foglaltak amellett, hogy még kisebb — nálunk inkább fogsebészetnek nevezett — beavatkozások elvégzésekor is felületes nitrogen-oxydul bódítást alkalmazzanak a helyi érzéstelenítés kiegészítésére. Többen foglalkoztak a trigeminus-neuralgia fájdalmának gyógyszeres csillapításával és a műtét utáni fájdalom leküzdésének gyógyszeres és egyéb módszereivel. Schuchardt professzor az általános és helyi érzéstelenítés alkalmazásának indikációját foglalta össze és arra a megállapításra jutott, hogy az altatás technikájának mai haladása mellett sem szabad a jól bevált vezetéses és helyi érzéstelenítést idejétmúlt módszernek tekinteni. A kongresszus második főtémája az ajak- és állcsonthasadások műtéti módszereit tárgyalta. 10 igen érdekes előadást közöl a könyv ebből a témakörből és az olvasónak ezekből az a szomorú benyomása, hogy a szájsebészetnek ezen a területén nem dicsekedhetünk haladással, de még csak jó műtéti eredményekkel sem. Veau korszakalkotó munkássága óta tulajdonképpen alig haladt a hasadékok műtétének technikai kivitele és az eredmények sem lettek jobbak, a Veau óta eltelt fél évszázad alatt, bár a franciák és az északi népek szájsebészei több újítást vezettek be a műtétek terén, az elmúlt néhány évtizedben. Ezek között a legtöbb módszernek a közvetlen műtét után mutatkozó előnyei a gyermek növekedése folyamán elvesznek. Csak valami zseniális gondolat mozdíthatja ki a jelenlegi egyhelyben topogásból a szájsebészet szaktudományának ezt az ágát. Magyar szerző is szerepelt az előadók között : Berndorfer Alfréd, aki néhány különleges arctorzulást mutatott be. A kongresszus harmadik része az arckoponya törési sérüléseivel foglalkozott. Tulajdonképpen nem sok újdonságot hozott az ebben a szekcióban megtartott négy előadás sem. Csupán folytatódott az a vita, hogy vájjon a szabadkézből készített drótsínek vezetnek-e jobb eredményhez, vagy a lenyomatok után konstruált sínek, illetve sebészi módszerek. Természetesen a vita nem dőlt el és talán soha nem is fog eldőlni. A drótsínes rögzítés módszerében a legnagyobb hátrány a drótkötések alkalmazásának szükségszerűsége. Ezen próbálnak segíteni olymódon, hogy a drótokat nem a fog vékonyuló nyaki részére kötik, hanem a kontaktpont tájára és rögzítésükről akrilát alkalmazásával gondoskodnak. Az évkönyvnek ez az ötödik kötete méltó folytatása az előbbi köteteknek. Szinte az a kérdés merül fel az olvasóban, hogy nem az ilyen típusú évkönyvek megjelenése volna-e a legjobb módszer arra, hogy a folyton szaporodó és áttekinthetetlen szakirodalom egyes területeit hozzáférhetővé tudjuk tenni a tudományos érdeklődésű szakorvosok számára. A könyv kiállítása, nyomása, papírja, illusztrálása, kötése mintaszerű és a Georg Thieme cég bőkezűségéről tanúskodik. Dr. Varga István
