Fogorvosi szemle, 1960 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1960-05-01 / 5. szám

gyermekfog Ászát

155

2. Maradó fogak

a) tömés : kezdődő caries közepes caries mély caries

b) pulpavédelem

c) elhalt fogak

d) gyökértömés

3. Tömőanyagok : guttapercha imopercha fletcher cement rézamalgám ezüstamalgám inlay

IV. Szájsebészet

1. Tejfogeltávolítás

2. Maradófog-eltávolítás

V. Traumatológia

1. Frontfogak sérülése

a) fokgorona

b) foggyökér

2. Gyűrűzés

3. Sínezés

VI. Fogpótlás

1. Frontfogak pótlása

VII.

Fogszabályozás

1. Indicatio

2. Extractio

3. Kivehető I

4. Fix /

készülékek

VIII. Röntgen

1. Tejfogak, fogcsírák

2. Maradó fogak

3. Állcsontok, koponya

IX. Szájbetegségek

1. Tonsilitis

2. Morbilli

3. Scarlát

4. Diftéria

5. Pertussis

6. Tuberkulózis

7. Gingivitis

X. Iskolajogászat

1. Helyben működő

2. Vándor

I. Hatásos preventióval tudunk csak megnyugtató eredményt felmutatni. Szerintem keretként szereplő legfőbb pontok lehetnek sorrendben a következők:

1. rágás, 2. helyes táplálás : a) komplett fehérjék adása, b) élvezeti anyagok (cukor, csoki) nem adása, 3. védőanyagok alkalmazása, 4. dental nursok— fogászati védőnők kiképzése, 5. szülők felvilágosítása, 6. pedagógusok segítségül hívása, 7. a gyermekfogorvosok szerepe.

A gyermekfogászati kezelések tulajdonképpen a preventio jegyében zajlanak. A beavatkozások valamiféle rendszerezése érdekében szükségesnek látszik korcsoportok megjelölése. Beszélünk tehát 2—6, 6—10, 10—14 évesek kezeléséről. Fontos még, hogy fájdalmatlan kezelést végezzünk és rövid ideig tartson a beavatkozás.

II. A fájdalmatlanság biztosítása alapvető fontosságú. Ennek érdekében néha még a kezelést is csak formálisan végezzük el.

Gyermekkorban előnyben kell részesítenünk az általános, belégzéses zsibbasztást az injekciókkal szemben. Az utóbbi esetén az érzéstelenséget csak előzetes fájdalomokozás után érjük el. Az egész gyermekgyógyászatban a mai gyakorlattal szemben minden orvosi ténykedésnek fájdalomokozás nélkül kellene történie. Ha mi a fogászatban ennek az elgondolásnak — mármint a fájdalmatlan kezelésnek — döntő jelentőséget tulajdonítunk és a gyakorlatban iparkodunk megvalósítani, azt hiszem a gyermekgyógyászat más területén is lehetne ennek sikert biztosítani.

Nem tudjuk helyeselni a gyermek lekötözését és teljesen egyetértünk Oravecz professzorral, aki a gyakorló orvosok részére írt könyvében szó szerint ezeket írja „A gyermeket soha, semmi körülmények között se rögzítsük szíjjal vagy más kötözőanyaggal a fogászati székhez vagy altatóasztalhoz, mert fékentartására durva eszközök nem alkalmasak és nem megengedettek.”

Az injekciós tű nem a gyermekgyógyászatba való, bár ma még életet menthet.

III. A konzerválófogászati kezelések az első korcsoportban — tehát a 2—6 éveseknél — a tejfogakra szorítkoznak. Ezek szerepe ebben a korban