Fogorvosi szemle, 1960 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1960-05-01 / 5. szám

A MÉLYHARAP AS 135 legtöbbször olyan a frontmélyharapás formája, hogy a fogak felszínei elcsúsz­nak egymáson. Hiányzik a frontok metszőél-fogfelszín találkozása. Ameddig a fogakat nem hozzuk él és felszín occlusióba, addig a mélyharapás re­­cidivál és progrediál. Az alkati eltérésen alapuló mély­harapások egy másik csoportjánál a parodentium elégtelensége áll fenn. A kötő- és támaszszövetek gyenge­sége. Családokon belül fordul elő, örökölhető, genesise még ismeretlen. Ügynevezett veleszületett mélyharapás. Gyakran már a tejfogazatban felismer­hető s együtt jár a civilizációval. A fronton rendszerint a mélyocclusiós formát találjuk, tehát metszőéi és fogfelszín talál­kozását. Az oldalfogak occlusiója lehet ana­tómiailag korrekt, de legtöbbször distalis fogsorzáródás van jelen. Ez a genuin dis­­talharapás. A parodontalis elégtelenséget Eschler a kötő- és támaszszövetek systemás megbetegedésének nevezi. Kialakuló parodontalis elégtelenségre gondol­hatunk már csecsemőnél és kisgyermeknél, ha túlérzékenység vagy eltérő reakcióskészség áll fenn a külvilág káros behatásaival szemben. Ilyenkor látjuk a különböző allergiás reakciókat a légutak, az emésztőrendszer és a bőr ré­10/a ábra. Mélyharapásos pro­fil, erős sulcus mentolabialis. 10/b ábra. Ugyanazon gyermek szájfel­vétele. Mély harapás, retencióban maradt nagymetsző, korai extrakciók

Next

/
Thumbnails
Contents